Felelős (?) politika

Erősen kezdett ma a Parlament, nekem nem fér a fejembe, hogy mi motiválja a politikusokat, amikor szavaznak. Az mindenesetre kiderült, hogy szakmai érvek nem nagyon.

Miért gondolják például, hogy jó az országnak, ha június óta nincs főbírója? Vajon mit akarnak azzal üzenni, hogy a második olyan jelöltet szavazzák le, aki ellen nem merült fel szakmai kifogás? Nem tartják fontosnak az igazságszolgáltatás intézményrendszerét? Nem fontos betartatni az általuk hozott jogszabályokat? Felelőtlenségnek tartom, hogy kivárják a Legfelsőbb Bíróság (egyébként rendkívül elkötelezett) elnökhelyettesének 70. születésnapját, és talán akkor, de persze akkor sem biztos, hajlandóak lesznek főbírót választani. A demokratikus intézményrendszer alapjait fenyegeti a Parlament igazságszolgáltatáshoz való hozzáállása. Messzemenőkig egyetértek Fleck Zoltánnal, nagyon nagy baj van, ha a főbírói posztról való döntést holmi politikai csatározásokra használják politikusaink, immár háromnegyed éve. Nem olyan hatékony a jogszabályok végrehajtása Magyarországon, hogy ezt megengedhetnénk magunknak.

A közbeszerzési törvény módosítását viszont megszavazták. A cél az volt, hogy egyszerűsítsük a rendszert, hiszen a túlbonyolított szabályozás rengeteg kiskaput eredményez. Az új törvény részben teljesítette ezt a kívánalmat, hiszen csökkentette a rezsimek számát. Ugyanakkor a joganyag bonyolultsága nem csökkent jelentősen, az eddigi trükkök nagy része éppen ugyanúgy alkalmazható, és továbbra is nehéz lesz szankcionálni egy-egy nem megfelelő kiírás felelősét. Szakmailag a törvényjavaslat részben megállta a helyét, a módosító indítványok viszont még komplikáltabbá tették. Mindezek ellenére, ez a törvényjavaslat átcsúszott a Parlamenten, még ha minimális többséggel is, de elfogadták.

És ma még csak hétfő van, ki tudja, mit hoz még a hét.

Együttműködés a politikával?

Soha! Mondanánk rögtön elsőre, hiszen a TI független és pártatlan, politikai erőktől tartsuk magunkat távol, amennyire csak lehet. Én ezt személy szerint nem bánnám, mert távol áll tőlem a politika. Több olyan kollegám van, aki később politikai szerepet vállalt, a lengyel és a macedón TI volt vezetői nem is adták miniszteri szint alá. Én magamról ezt nem tudom elképzelni, de persze soha nem mondd, hogy soha.
Most ez a téma azért került elő, mert tegnap vitaestet rendezett a korrupcióról a Lehet Más a Politika nevű mozgalom, és felkértek arra, hogy mutassam be a hazai korrupciós helyzetet. Bár az LMP még nem párt, azt tudjuk róla, hogy azzá szeretne válni, tehát felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben működik együtt a TI bármelyik párttal.
A parlamenti pártok és tagjaik a törvényhozás aktív szereplői, így fontos partnereink. Igyekszünk velük megismertetni a hazai korrupciós helyzetet, bemutatjuk a legfontosabb kockázati pontokat annak érdekében, hogy számolni tudjanak egy-egy döntésük követkeményeivel. Ennek érdekében két parlamenti bizottság együttes ülésén tartottunk előadást kutatási eredményeinkről és több parlamenti képviselővel tárgyaltunk az igazságszolgáltatási reformcsomagról.
Mivel alapelvünk az együttműködés, minden párttal együttműködünk, de kizárólag szakmai típusú konzultációt folytatunk. Ha egy párt antikorrupciós programot készít, véleményezzük annak szakmai megalapozottságát. Ha korrupcióval kapcsolatos témában készít kezdeményezést (mondjuk letesznek az asztalra egy teljesen új, egyszerű közbeszerzési törvény tervezetet), elemezzük, elmondjuk róla a véleményünket. Továbbá szívesen adunk tájékoztatást a hazai korrupciós problémákról, kutatási eredményeinkről, és a TI megoldási javaslatairól. Ilyen típusú megbeszélésen részt vettünk a FIDESZ MPP tagjaival, érdekes volt megismerni, hogyan festenek szakmai javaslataink politikusok szemüvegén keresztül.
Pénzt természetesen nem fogadunk el sem pártoktól, sem pártalapítványoktól.

Állami támogatások

Folytatom a TI lehetséges finanszírozási forrásairól szóló gondolkodást, most jöjjenek a közpénzek.
Nincs olyan szabályunk, hogy ne fogadhatnánk el támogatást kormányzati vagy állami intézményektől. Arra viszont ügyelünk, hogy ha egy projektben megjelenik állami pénz, akkor azt a projektet mások is finanszírozzák, vagy a támogatást pályázaton nyerjük. Immáron egy éve működünk aktívan, ez alatt az idő alatt a Gazdasági Versenyhivataltól nyertünk támogatást kutatásra, a Nemzeti Civil Alapprogramtól működésre, és az Antikorrupciós Koordinációs Testület finanszírozta az igazságszolgáltatási programunk kiadványának (Igazságszolgáltatási rendszerek átláthatósága) nyomdaköltségeit.
Ennél jóval több pályázatot adtunk be, de sajnos, az antikorrupció még nem tartozik a kiemelten támogatandó területek közé, így sok esetben nehezen illeszkedünk a pályázati kiírásokba. És biztos van mit javítanunk pályázataink színvonalán is, bár tény, hogy sokat dolgozunk egy-egy anyaggal.
Nem kapunk pénzt az Antikorrupciós Koordinációs Testületben (AKT) végzett tevékenységünként, egy-egy törvényjavaslat szakmai véleményezéséért vagy kidolgozásáért. Ezeket a működési költségeinkből kellene fedezni, amelyeket pedig ilyen esetben nem az állami szektorból lenne jó összeszedni.
Az mindig kérdés, hogy mennyire etikus például az AKT-ban elvégzett munkáért pénzt elfogadni. Mert az üléseken és a készülő anyagok véleményezésével töltött időnk munkaórákat vesz el tőlünk, tehát, annak pénzben kifejezhető értéke van. Csak ha ezért fizetve lennénk, rögtön felmerül a kérdés, hogy nem kenyerezett-e le minket a kormány, és nem csak bólogatómasináknak ültettek be minket a testületbe. Magyarországon legalábbis felmerülne ez a kérdés.
Horvát kollegám, Zorislav hasonló helyzetben havi juttatást kapott az ottani antikorrupciós szervezetben való munkájáért, még csak nem is a horvát TI, hanem ő személyesen kapta meg a fizetést. Horvátországban ez nem okozott problémát. Codru Romániában vesz részt egy összeférhetetlenségi bizottságban, nem mint TI, hanem, mint az egész román civil társadalmat képviselő küldött. Ő is kap pénzt munkájáért, de nem magára költi, hanem a tágabb értelemben vett munkájával kapcsolatos költségeket fedezi belőle, és mindezt az interneten nyilvánosságra hozza. Például, ebből a pénzből fedezte az athéni konferencián való részvételének költségeit. Emilia Szlovákiában ingyen vett részt az ottani AKT munkájában, de mivel a testület egy év alatt gyakorlatilag semmit nem tett, egy hónapja kilépett belőle.
Én azt gondolom, hogy olyan tevékenységért, amely a kormány munkájának ellenőrzését szolgálja, nem jó ma Magyarországon pénzt elfogadni. Viszont törvénykoncepciók készítéséért nyugodtan fizethetnének nekünk, hiszen ilyenkor valójában a kormányzat helyett dolgozunk.
Persze, az ideális világban annyi önkéntes, jól szituált és rengeteg idővel rendelkező kutató lenne körülöttünk, hogy think-tankünk minden felkérést ingyen, és azonnal tudna teljesíteni.

Igazságszolgák

A héten részt vettem a kisebb helyi bíróságok vezetőinek tartott képzésen, a Bíróképző Akadémián. A szemináriumot Hack Péter tartotta, aki az én fejembe is végtelen türelemmel ülteti át a hazai igazságszolgáltatási rendszerről szóló tudását.

A Bíróképző Akadémia feladata többek között az, hogy a bírák számára különböző továbbképzéseket szervezzen. A bírák ismereteinek aktualizálása kulcskérdés, hiszen a jogszabályok, a társadalmi és üzleti környezet ismerete nélkül lehetetlen felelős döntéseket hozni. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen felgyorsult életünkben rengeteg dolog változik, és mindezt követniük kell. A Legfelsőbb Bíróság 2007 márciusában kért fel bennünket arra, hogy működjünk együtt az Akadémiával, és tartsunk kurzusokat a korrupcióról.

Örültünk a felkérésnek, de rögtön felmerült számos dilemma: vajon a korrupciós esetek (tipikusan vesztegetés) könnyebb megítéléséhez szükséges tananyagot adjuk át, vagy inkább a bírói függetlenségre koncentráljunk? És ki írja a tananyagot? Mert az igény ugyan valós, de pénz sajnos nincs tananyagfejlesztésre. Úgy döntöttünk, lépésről lépesre haladunk, először a bírói függetlenségről, a bírói hivatással járó korrupciós kockázatokról tartunk képzést, és meglátjuk, milyen a fogadtatás, és a tapasztalatok alapján alakítjuk át a tematikát.

Kedden láthattam a fogadtatást: számomra meglepő volt a bírák aktivitása. Hack Péter szórakoztató, és ugyanakkor kemény kritikákat tartalmazó előadása nagyon hamar vitát generált, és tanulságos volt látni, hogy a szervezeti problémák, jogszabályi hiányosságok miként jelennek meg a bírák mindennapi életében.

Borzasztó frusztráló például, hogy a statisztika szerint nem elég szigorúak a bírák, hiszen az évi kb. (mindösszesen) 350 vesztegetési ügy a legritkább esetben végződik szabadságvesztéssel. De azt már nem szoktuk látni kívülről, hogy az ügyek nagy része "bon-bon típusú", azaz, nem a nagy botrányokról van szó. Mindemellett azt sem tudjuk, vajon mennyi bizonyítékot tudnak a nyomozó hatóságok a bírák elé tárni, márpedig felelősen csak akkor lehet szigorúan dönteni, ha a tényállás kellően bizonyított. A nyomozó hatóságok nem járnak túl jól a korrupciós ügyek felderítésével: drága és hosszadalmas, nem jutalom-barát tevékenység, nem beszélve a politikai befolyás kockázatáról. Más típusú ügyek felderítésével gyorsabban lehet jóval látványosabb eredményeket elérni. .

Igaziból még csak korrupciós ügy sem kell ahhoz, hogy a bírák a mindennapi életben dilemmák elé kerüljenek. Vajon lehet-e egy bírónak ügyvéd a házastársa? Főleg kisebb településeken, ahol mindenki ismer mindenkit. Hogyan tud majd nem részrehajlóan ítélkezni a felesége/férje ügyfele felett? Kedden megtudtam, hogy volt olyan bíró, aki azt az ortodox nézetet vallotta, hogy bírónak bizony ne legyen ügyvéd a házastársa, hogy az összeférhetetlen helyzetek teljesen kiküszöbölhetők legyenek.

És mit tegyen akkor a bírósági vezető, ha a kollegája gyereke bíró szeretne lenni, de nem ő a legjobb jelentkező? Hogyan kommunikálja mindezt a kollegával? És mi van, ha a gyerek a legjobb? Nem azt fogja gondolni az egész város, hogy azért vették fel, mert a kollega fia/lánya? Létezik vajon olyan módszer, amely ezeket a kockázatokat kiküszöböli? Megnyugtatásul mondom, hogy persze, létezik, és a felvételi rendszer hazánkban is az egységes kritériumok és átlátható, mérhető versenyeztetés felé halad, de még sok javítanivaló van rajta. Például érdemes lenne végiggondolni, hogy a pszichológiai vizsgálaton valóban az amerikai tengerészgyalogosok számára készített tesztet kell-e leendő bírák esetében használni, vagy más típusú személyiségek alkalmasak tengerészgyalogosnak és mások bírónak. Szintén javasoljuk, hogy a versenyfelvételi eredménye kösse a bírói vezetőket, ne csak javaslat legyen számukra. És azt is nagyon támogatnánk, ha a felvételi döntésbe külső, civil szakértőket is bevonnának, hiszen így hitelesebbé válik a döntéshozatali folyamat, és senki nem kérdőjelezi meg, hogy valóban a legjobbakat vették fel bíráknak - még ha az illető a kollega gyereke is.

A hazai igazságszolgáltatási rendszer sok tekintetben változásra szorul, és a reformok végrehajtásában rendkívül fontos szerepe lesz a leendő főbírónak. Tavasszal az államfő Baka Andrást jelölte erre a posztra. A Parlament nem szavazott neki bizalmat, annak ellenére, hogy programjával kapcsolatban nem merült fel kritika. A héten bejelentett új jelölt, Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke. Programját még nem ismerem, de annak örülök, hogy nők is esélyesek lehetnek ilyen magas pozícióra hazánkban.

Szervezetünk a bíróképzésen kívül konzultációs folyamatok révén igyekszik elősegíteni az igazságszolgáltatásban szükséges reformok megvalósítását. A reformelképzelésekről folytatott magas szintű kerekasztal beszélgetés anyagai itt olvashatók.

Nemzetközi donorok

Folytatom a finanszírozásunkról szóló témát, mégpedig egyesével végigveszem a potenciális adományozói kör lehetőségeit. Kezdem a nemzetközi szervezetekkel.
Hol vannak már azok a szép(?) idők, amikor minden nyugati állam és nemzetközi szervezet azt gondolta, hogy a közép-kelet európai országok demokratikus fejlődésére komoly összegeket szeretne fordítani? Az uniós csatlakozással úgy tűnik, kvalifikáltuk magunkat, elvileg a demokratikus intézményrendszerünk megfelelően működik, nincs nagyon szükség továbbbi támogatásra. A donorok nagy része (Soros, USAID) kivonult a régióból, és keletebbre fókuszál, akik pedig még jelen vannak (OSI, CEE Trust), azokról is tudjuk, hogy pár éven belül befejezik itteni tevékenységüket.
Pedig igazán jó donorok ők, látjuk a közép-ázsiai kollegáinkon, hogy ha az ember szakmailag felkészült, és jó menedzser, akkor jelentős összegekkel támogatják a munkáját. Nina és Tamuna a grúz TI-nál dolgoznak, még sofőrjük is van. Amalia kolleganőméknek pedig Jerevánban mindig van pénzük a szervezet működésére, bővítésére. Félreértés ne essék, nem sajnálom tőlük a nyugati donor pénzeket, hiszen borzasztó nehéz politikai és társadalmi feltételek mellett végzik munkájukat (Amaliát az utóbbi időben rendkívül sokszor fenyegetik például), az a minimum, hogy meg legyenek fizetve.
Magyarország helyzete valóban más, tényleg nem igénylünk már ilyen mértékű támogatást, annál stabilabbak a demokratikus intézményeink. Azt viszont sajnálom, hogy a hazai költségvetésben meghatározó szerepet betöltő uniós források nem igazán alkalmasak az átláthatóság elősegítését célzó projektek finanszírozására. Úgy tűnik, hogy amikor készült a magyar fejlesztési program (Új Magyarország Fejlesztési Terv), akkor a sok prioritás között nem kapott helyet az a cél, hogy az ország versenyképességének megőrzése érdekében érdemes lenne a köz- és az üzleti szférát átláthatóbbá tenni a civil társadalom segítségével.
Így aztán, ha nézegetjük az EUs pályázati felhívásokat, akkor mindig komolyan elgondolkodunk, hogy vajon a mi projektjeinket lehet-e a támogatandó célok között értelmezni? És ha valahogy sikerül is, akkor vajon megéri-e egy hónapnyi munkát pályázatkészítésbe fektetni, miközben egyértelmű, hogy a pályázati kiírás készítői nem rólunk álmodtak, mint potenciális nyertesektől?
Uniós forrásokat egyébként, mint nemzetközi szervezet, szoktunk mozgósítani. Van a TI-nak egy brüsszeli irodája, Jana vezeti, és amellett, hogy a TI álláspontjáról tárgyal az Unió vezetőivel, mindig értesít bennünket a pályázati lehetőségekről. Több olyan pályázatot adtunk már be, ahol a berlini titkárság volt a főpályázó, az egyes nemzeti tagszervezetek pedig a partnerek. Ilyen együttműködés keretében vizsgáltuk a strukturális alapok átláthatóságát a régióban, vagy indul egy projekt mostanság a közérdekű bejelentők védelméről.
Ennyit a nemzetközi szervezetekről, legközelebb az üzleti szféráról írok majd, de most éppen fundrasising stratégiát kell készítenem.

No free lunch,

mondta Havas István (E&Y vezérigazgató) a múlt héten egy szemináriumon, és mélységesen egyet kell vele értenem, hiszen a mi ebédünk sincs ingyen, valahonnan elő kell rá teremteni a pénzt.
Miből él tehát a TI? Annyi biztos, hogy nem a berlini központ támogatásából. Általában az a tévhit él az emberekben, hogy Berlin nyitott Budapesten egy irodát, és fedezi a fix költségeket. Hát ez egyáltalán nem így van. Minden nemzeti TI tagozat független anyagilag a berlini központtól, azaz, mint akármelyik másik hazai civil szervezetnek, nekünk kell megteremtenünk a működésünkhöz szükséges anyagi feltételeket.
A mi esetünk annyiban speciális még, hogy függetlenségünk megőrzése érdekében nem függhetünk hosszú távon egyetlen donortól, pláne nem kormányzati vagy pártpénzektől, hiszen a hitelességünk forogna kockán. Ennek megfelelően alapelv, hogy igyekszünk több lábon állni, azaz, amikor forrásokat kutatunk fel, egyaránt számítunk az üzleti szféra, az állampolgárok, a kormányzat és nemzetközi donorok támogatására.
Jelenleg főleg egy nemzetközi donor, a Trust for Civil Society for Central Eastern Europe támogat minket. Egy két éves projektre kaptunk pénzt azzal a céllal, hogy ennyi idő alatt próbáljuk meg stabil lábakra állítani a TI Magyarországot. Projektjeinkre kaptunk még pénzt követségektől, külföldi kereskedelmi kamaráktól, a kormánytól és a Versenyhivataltól, ezen kívül a berlini titkárság is finanszíroz egy-egy fordítást vagy kutatást.
Magánszemélyek még nem nagyon adtak nekünk pénzt, viszont sokan segítik munkánkat önkéntesen. 2009-ben fogadhatunk el először 1%-os adományt. Nyilván nem lesz pénzünk óriásplakátokkal kitapétázni az országot, de bízunk abban, hogy az állampolgárok felismerik szervezetünk jelentőségét, és felajánlásaikkal támogatnak majd minket.
Egyelőre nagyon kevés üzletember ismerte fel azt, hogy akkor tud a TI működni és az üzleti szféra céljait is képviselni, ha van miből élnie. Bízunk abban, hogy egyre több vállalat csatlakozik adományozóink köréhez, vagy a most létrehozott Vállalati Támogatók Fórumához. Ők tudják a legjobban, hogy egyikünk ebédje sincs ingyen:)

Tiszta verseny, rendes üzlet

A hét a GVH-projekt lázában telik. A GVH-projekt arról szól, hogy létrehozunk egy adatbázist, amiben a Gazdasági Versenyhivatal döntéseit dolgozzuk fel. A cél az, hogy egy-egy cég piaci magatartása könnyen nyomon követhető legyen. Tehát beírom a keresőbe, hogy Nagyonnagyáruház Kft. és a program megmondja, hogy ez a cég az utóbbi években hányszor téveszette meg a fogyasztókat, keveredett-e kartell-ügybe, esetleg visszaélt-e erőfölényével. Azt is kiírja majd a masina, hogy mennyi bírságot kellett fizetnie, és azt is, ha a Versenytanács döntését a bíróság felülbírálta.
Most abban a fázisban vagyunk, amikor hosszas előkészítés után Juditék (Gimesi, a szoftverfejlesztő cég) elkészítették az adatbáziskezelő programot és Nórival (Stum) és Zsófival (Perczel) teszteljük a működését. Zsófi és Nóri jogászok, én meg közgazdász, a legnagyobb különbség közöttünk az, hogy míg ők igen precízek (pláne a terminológiában!), addig én az eredményekre koncentrálok, és a részleteket nagyvonalúan elfelejtem. Judit pedig mindhármunk javaslatai alapján alakítja óráról órára a szoftvert, nem irigylem érte.
És egy halom kérdés felmerül, még így a legvégén is: vajon, ha az eset leírásából egyértelműen kiderül, hogy valami nagyon nem stimmelt, de nem sikerült a jogsértést bizonyítani, akkor mit ikszeljünk az adatbázisban? Történt vagy nem történt jogsértés? És mi van, ha valaki megtévesztette a fogyasztókat, például egy bank túlságosan apró betűvel közölt fontos információkat egy hotelkonstrukcióról, de azonnal felhagyott ezzel a gyakorlatával, így nem büntették meg? Az ilyen esetekre hoztuk létre az egyéb kategóriát, hiszen nem mondhatjuk, hogy az adott ügyben a tiszta verseny feltételeit tiszteletben tartották volna, de azt sem, hogy megsértették volna a törvényt.
A versenyhivatali eljárások érdekesek, szeretjük olvasgatni a dokumentumokat, és bízunk benne, hogy az adatbázis nem csak a GVH-nak, hanem kutatóknak és nem utolsó sorban az üzleti élet szereplőinek is hasznos lesz.

Önkéntesség

Tegnap Bernivel (Bauer) és Sanyival (Léderer) kávéztunk, mindketten önkéntesen segítik munkánkat. Berni a Kanadai Kereskedelmi Kamaránál dolgozott régebben, és most, hogy munkahelyet váltott, úgy döntött, hogy szabadidejében szívesen áll rendelkezésünkre. Sanyival a kapcsolat régebbi, ő a korrupciós híreket gyűjtő K-monitor (www.k-monitor.hu) szülőatyja. Mivel ők folyamatosnan nézik a híreket, sokszor segítenek nekünk abban, hogy kigyűjtik a sajtómegjelenéseinket, vagy egy-egy kutatáshoz elővadásznak anyagokat.
Berni feladata az lesz, hogy a sajtómegjelenéseinket archiválja. Azaz elmentse a rólunk szóló cikkeket, interjúkat, rádiós és televíziós megjelenéseket egy könyvtárprogramba. Sanyi segít nyílt forráskódú programot találni, és küldi a rólunk szóló anyagokhoz a linkeket, Berni pedig letölt, másol, elment, és rendszerez. A cél az, hogy nyomon tudjuk követni, egy-egy témában milyen médiamegjelenéseink vannak.
Berni és Sanyi két lelkes ember, aki segíti munkánkat, és szerencsére nincsenek egyedül, több ilyen munkatárs akad. Sokféle feladatra keresünk embereket, honlapfejlesztés, hírlevél szerkesztés, konferenciaszervezés, kutatásokban való közreműködés, pályázatírás, stb. Ha van egy kis időd, szeretettel várunk a TI önkéntesek csapatába az info@transparency.hu címen!
Segítőink megírhatják, hogy miért döntöttek úgy, hogy ránk áldozzák szabadidejüket, és ezt fényképükkel együtt honlapunkon közzétesszük.

István kitüntetése

Tegnap este nagyon megtisztelő eseményen vettünk részt, amelyen Varga István kitüntetést kapott az angol királynőtől. A kitüntetés a Distinguished Order of the British Empire nevet viseli, és Greg Dorey, brit nagykövet adta át a követségen.
Istvánt a TI kapcsán ismertem meg, ő volt a brit kamara elnöke, amikor több nagykövetség és kereskedelmi kamara úgy döntött, támogatja a korrupciós helyzetelemzésünk elkészítését. Az ügy nem volt zökkenőmentes, hiszen sok kutatóval, rövid idő alatt dolgoztunk, és voltak olyan témák, amikhez borzasztó kevés tudományos adat állt rendelkezésre Magyarországon.
István mindamellett, hogy türelmes volt, sok konstruktív ötlettel szolgált a konfliktushelyzetek megoldására, amit annak idején nagyra értékeltem. Időközben az is kiderült, hogy mindezt azért teszi, mert rendkívül elkötelezett a transzparencia ügye mellett, majd lassan az is, hogy sok más társadalmi probléma megoldása érdekében is tevékenykedik.
Bár hivatalosan nincs funkciója szervezetünkben, ötleteivel, tanácsaival rendszeresen segít nekünk, és feltételezem, nem mi vagyunk az egyetlenek, akikkel ily módon együttműködik.
A kitüntetéshez sok szeretettel gratulálok, méltó gazdára talált!

Athén után

Vasárnap értem vissza Athénból, elég tömény volt nyolc napon át hallgatni és vitatkozni a korrupcióról, viszont egyben érdekes is.
Sok remek kezdeményezést ismertünk meg világszerte mindenfelől. Oroszországban például a helyi TI szervezet hozza létre azt a honlapot, ami nálunk a http://www.magyarorszag.hu/, mert az állam nem fordít figyelmet az állampolgárok kellő tájékoztatására. Olaszországban több város is alkalmazza az úgynevezett átláthatósági megállapodásokat, amikor is a város vezetése eldönti: rendet rak a szervezetében, és közbeszerzést csak úgy bonyolít le, ha minden pályázó vállalja, hogy egy független monitorozó szervezet figyelemmel kíséri a beszerzés egész menetét. Rengeteget spóroltak így az önkormányzatok, hiszen a korrupciós díj megfizetése elmaradt, felelős, jól teljesítő cégek nyertek, javult a szolgáltatások minősége és határidőre készültek el a beruházások. Torinóban, ahol a téli olimpia beszerzéseit is így végezték, ez rendkívül nagy segítséget jelentett a szervezőknek. Persze ehhez az is kell, hogy a város vezetése lekötelezett legyen, és lemondjon a korrupcióból származó egyéni és pártjuttatásokról.
Érdekes volt a http://www.wikileaks.org/ című oldal, ahol kiszivárogtatott, közérdeket sértő tevékenységet bizonyító dokumentumokat jelentetnek meg, a források teljes körű védelmével.
A fentiek kiragadott példák, a konferencia teljes anyaga a http://www.13iacc.org/ honlapról tölthető le.
A globális trendek azt mutatják, hogy egyre több döntéshozó látja át a korrupció és a fenntartható fejlődés közötti súlyos ellentétet. A világ sok helyén kezdik lassan megérteni, hogy a korrupció ellen nem (csak) azért érdemes fellépni, hogy jobban nézzünk ki a ranglistán, hanem azért, hogy hosszú távra emberi kereteket biztosítsunk a társadalmunknak.

Pályázatszenved

Ez a szó Bálinttól (Molnár) származik, a Freedom House-nál dolgozik. Gondolom, a civil szektor tagjai számára ismerős érzés ez, mert egy jobb minőségű pályázatot összerakni komoly munka.
Mert nem elég, hogy tudjuk, mit akarunk, és még az sem, hogy egyes donorok éppen ugyanilyen célkitűzésekre adnak pénzt, ezt meg is kell tudni jól fogalmazni.
És az még hagyján! Mert még az ember megfogalmazza hogy mit is szeretne, a logikai keretmátrix ilyenkor a jó barátunk, és kitalálja az indikátorokat, a forrásokat, a kockázatokat. De aztán jön az erőforrás felmérése, nekem ez a része a legrosszabb. Ilyenkor tényleg nagyon pályázatszenvedek, hogy kitaláljam, egy-egy tevékenységhez pontosan mennyi munkára és egyébre van szükség, és mindez hogyan aránylik az általános menedzsment feladatokhoz. Ez a rész eleinte tele van kibogozhatatlan átfedésekkel, persze egy idő után tisztul a kép. Na de addig! Utána már a költségvetés összeállítása gyerekjáték.
Donortól függően vannak még bőven buktatók. Van ugye a pályázást egyszerűsítendő internetes felület, ami, ha nem jól van kitalálva, igaziból csak nehezíti a munkát. Nem lehet jól formázni, nem látja át az ember az egész pályázatát, nem beszélve a túlterhelt, és ettől borzasztó lassú szervekről. Aztán jönnek az igazolások. Sok donor nem bízza a véletlenre, sokféle papírt sok példányban kell beadni, kiszűrve ezzel azokat a pályamunkákat, amelyek benyújtói nem fénymásoltak kellő mennyiséget mindenből.
Ez most csak arról jutott eszembe, hogy micsoda szerencse, hogy a CEE Trust esetében első körben csak egy ötszáz szavas rövid leírást kell elküldeni. Persze az ember nem ússza meg, hogy végig ne gondolja a projektet, tehát készít logikai keretmátrixot, még az erőforrásokat is felméri, sőt költségvetést is ír, hiszen enélkül nehezen tudná megadni a forrásigényét. Mégis, mivel nem kell a végletekig pontosan kidolgozni, mindez sokkal kevesebb munkával jár. És ha amúgy sem tetszik az ötletünk, akkor minek fáradjunk a részletek kidolgozásával.
Persze reméljük, hogy a mi ötletünk tetszeni fog, és pályázatszenvedhetünk még az idén a Trustnál!

A nemzetközi találkozó

A Transparency Internationalről (TI) mindenki tudja, már csak a neve miatt is, hogy nemzetközi szervezet. Sok országban működik tagszervezete, amit angolul a TI rendszerében Chapternek nevezünk. A nemzetközi hálózatot koordináló Titkárság (Secretariat, azaz TI-S) Berlinben van, és az a feladata, hogy a nemzeti tagozatokat segítse a nemzetközi tapasztalatok megosztásával.

Ilyen tapasztalatcserére biztosít lehetőséget a nemzeti tagozatok éves találkozója, ami vasárnap kezdődik Athénban. Jobban mondva vasárnap a regionális találkozók kezdődnek, majd kedden és szerdán lesznek azok a megbeszélések, amelyeken a világ összes tagszervezete (kb. kilencvenen vagyunk) részt vesz. Ekkor zajlik a TI igazgatótanácsa tagjainak választása is.

Mi az Európa és Közép-Ázsia régióba tartozunk, ami nagy öröm, mert ebben a régióban van a legtöbb ország, és sokféle szimpatikus emberrel találkozunk ilyenkor Spanyolországtól Mongóliáig. A regionális találkozók során egyrészt olyan témákat vitatunk meg, amelyek valamiért a TI-nak az adott évben fontosak, másrészt a régióbeli országok számára érdekes kezdeményezéseket.

Mivel az egyes TI tagozatok a berlini központtól anyagilag függetlenek (azaz, nekünk kell megtalálnunk a működéshez szükséges forrásokat), a forrásszerzés, vagy fundraising minden alkalommal slágertéma. Ez az év sem kivétel, ma egy konferenciabeszélgetés keretében abban maradtunk Szergejjel (litván), Stannel (lengyel) és Paullal (TI-S), hogy a közép-európai tagozatok ezzel kapcsolatos tapasztalatait külön szekció keretében osztjuk meg egymással. Hátha adnak ötleteket a többiek, hiszen vannak nagyon stabil szervezetek a régióban, mint például a csehek és a lettek.

Az idén emellett megvitatjuk a régióban a whistleblowing és a pártfinanszírozás problematikáját, valamint az üzleti korrupció és az üzleti szektorral való együttműködés lehetőségeit is. Az üzleti szektor ügye egyébként nagyon napirenden van, hiszen erről szól a TI 2009-es tematikus jelentése, ami májusban fog megjelenni. Egyébként én is fontos kérdésnek gondolom, hiszen a korrupcióhoz két fél kell, amiből az egyik lehet az állam, de magánszemélyek és vállalkozások nélkül nem menne.

A nemzetközi találkozók legjobb része a közös reggelik, ebédek, vacsorák és szórakozások. Az idén felmérés is volt arról, hogy milyen zenét szeretünk, a klasszikus és a jazz mellett a reggae nyert. Na nem mintha bárki reggae-rajongó lenne, de a tavalyi találkozón az egyetlen nem techno zenét játszó hely a reggae klub volt, így ott töltöttük az estéinket. Szóval, kicsit olyan ez, mintha egy szétszóródott baráti társaság találkozna, és mindent meg kellene vitatni, ami a házunk táján az utóbbi egy évben történt:)

Koncepciót írtunk

A közérdekű bejelentők ügye (whistleblowing) sok érdekeltet megmozgatott. Ez nagyrészt Kohn úr látogatásának volt köszönhető, aki rajtunk kívül miniszterekkel, politikusokkal és újságírókkal is találkozott annak érdekében, hogy minél szélesebb körben megismertesse a fogalmat, és az amerikai rendszert hazánkban.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyitott a szükséges jogszabály elkészítésére, ehhez viszont azt kérte tőlünk, hogy egy törvény-koncepciót tegyünk le az asztalra, ami alapján elindulhat a jogalkotói munka.
A koncepciót Petra (Burai) írta, aki jogász, sok nyelvet beszél és a kezdetektől segít nekünk, főleg önkéntes alapon. A múlt hétre el is készült vele, és az ilyenkor szokásos módon az anyagot körbeküldtem azoknak a szakértőknek, akikről tudjuk, hogy a témában járatosak. Ezt a kört minden "művünk" esetében megfutjuk, legyen szó kutatásról, állásfoglalásról, vagy pályázatról - a véleményezők köre a témától függően változik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen szakértői véleményezéssel az adott anyag minősége jelentősen tud javulni, ami jó dolog. A szerző számára ez persze plusz munka, Petra is egy napon keresztül építetgette be az észrevételeket, viszont nagyon tanulságos.
És hogy mire jutottunk így együtt? Leginkább arra, hogy a téma annyira új és kiforratlan, hogy hiába az ügyben járatos civil kör, még jópár egyeztetésnek kell megtörténnie ahhoz, hogy megalapozottan lehessen dönteni a főbb kérdésekről. Mindenekelőtt szükségünk lenne a közszféra szakértőinek véleményére és együttműködésére, hiszen főként ők lesznek érintettek az új rendszer bevezetése után.
Született viszont egy új elnevezés a whistleblowerre, a közérdekvédő. Attila (Mong) ötlete volt, nekem eddig ez tetszik a legjobban.
A koncepció itt olvasható, várjuk az észrevételeket!
És egyébként mit gondoltok, van arra esély, hogy egy ilyen rendszer működjön Magyarországon?

A whistleblower ügy

Már rosszul indul az egész, mert nincs rá jó magyar szó. Pedig a Transparency International átfogó helyzetelemzésének egyik fő megállapítása, hogy hiányoznak az etikai kódexek a közszférában, és nem működik a közérdekű bejelentők (angolul whistleblower) védelme. Ez a bejegyzés a közérdekű bejelentések és bejelentők védelmének rendszerét mutatja be. Az info@transparency.hu címen várjuk a whistleblowing magyar megfelelőjére tett javaslatokat!

Az Amerikai Nagykövetség fontosnak tartja, hogy elősegítse a TI ajánlásainak érvényesítését, ezért meghívta Stephen M. Kohnt, aki az USÁ-ban a National Whistleblower Centre vezetője. Kohn úr ma tartott egy előadást, ahol megismertette velünk az amerikai rendszert. A megbeszélésen kb. tízen voltunk, képviseltette magát a közszféra, a tudomány, a civil világ és médiaszakértők.

Ki tehát a whistleblower? Bármelyikünk lehet whistleblower, abban az esetben, ha
1) vállalja, hogy bejelentést tesz egy olyan tevékenységről, ami nem helyes, a közérdek ellen hat és
2) a bejelentésével kockázatot vállal, azaz tudja, hogy ha kiderül, hogy a köz érdekében bejelentést tett, lehet, hogy hátrány fogja érni.

A közérdekű bejelentők azok, akik a cégüknél, hivataloknál tapasztalható visszaéléseket hajlandók feltárni annak érdekében, hogy ezzel nem etikus, környezetromboló, esetleg korrupt viselkedésmintákat változtassanak meg. Közédekű bejelentő például az a személy, aki tájékoztatást ad arról, hogy a műanyag játékokat gyártó cégnél, ahol dolgozik, az egészségre káros anyagokat használnak fel a gyerekjátékok elkészítésénél. Vagy az a személy, aki látja, hogy az önkormányzatnál az osztályvezető bizonyos összegek fejében osztogatja az építési engedélyeket, és vállalva a főnökeivel való konfliktust, bejelenti a visszaélést.

Kinek jelentsek? Magyarországon jelenleg a Rendőrség fogadja ezeket a bejelentéseket, és a közérdekű bejelentő a törvény szerint védelemben részesül. Az Egyesült Államokban, és sok más whistleblower ügyben előttünk járó országban egy-egy közintézményen belül alakítanak ki olyan független csapatot, rendszert, amelyik fogadja és kivizsgálja a bejelentéseket. Fontos, hogy ebben a csapatban az emberek megbízzanak, azaz elhiggyék, hogy nem szivárogtatja ki a bejelentő személyét, és pártatlan módon, a legjobb tudása szerint fogja kivizsgálni az ügyet.

Miért éri meg közérdekű bejelentést tenni? Mert megakadályozhatunk a társadalom és a gazdaság számára káros eseményeket! Ha például tudom, hogy a cégem a mérgező hulladékot a szomszéd folyóba önti, és ezt bejelentem, a természetet védem. Ha egy közbeszerzési eljárás után megkötött szerződésről tudom, hogy nem tisztességes verseny keretei között ítélték oda, és jelentem, akkor olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatás vásárlására kényszeríthetem az államot. Az USÁ-ban ezen kívül jutalom is jár, a cégek által fizetett büntetések 15-30%-át a közérdekű bejelentő kapja.

Milyen hátrány érhet, ha bejelentést teszek? A közérdekű bejelentők általában az állásukat kockáztatják, hiszen sokszor a cég vagy hivatal első reakciója az, hogy eltávolítja a kellemetlenkedő munkatársat. Éppen ezért fontos, hogy a jogszabály kimondja: a közérdekű bejelentőket ne érhesse munkahelyi hátrány. Az amerikai tapasztalat azt mutatja, hogy pár precedens értékű per után a munkáltatók nem olyan bátran lépnek fel a közérdekű bejelentők ellen, sokkal inkább törekednek a bejelentés tárgyát képező gyakorlaton változtatni.

A blogról

Ez a blog azért jött létre, hogy betekintést adjak a Transparency International mindennapjairól. Nem tudom, milyennek festhet a tevékenységünk kívülről, de én magam nehezen tudnám elképzelni, hogy milyen típusú tárgyalások, tevékenységek állnak egy-egy sajtóhír mögött. És milyen emberek azok, akik az átláthatóság, számonkérhetőség kérdésével képesek napi sok órát foglalkozni.
Mivel nem vagyok egy cyber-virtuóz (ez életem első blog-bejegyzése), lehet, hogy eleinte nem kicsit nehézkesen fog menni a blogírás. Igyekszem felnőni a feladathoz!