Ez a szó Bálinttól (Molnár) származik, a Freedom House-nál dolgozik. Gondolom, a civil szektor tagjai számára ismerős érzés ez, mert egy jobb minőségű pályázatot összerakni komoly munka.
Mert nem elég, hogy tudjuk, mit akarunk, és még az sem, hogy egyes donorok éppen ugyanilyen célkitűzésekre adnak pénzt, ezt meg is kell tudni jól fogalmazni.
És az még hagyján! Mert még az ember megfogalmazza hogy mit is szeretne, a logikai keretmátrix ilyenkor a jó barátunk, és kitalálja az indikátorokat, a forrásokat, a kockázatokat. De aztán jön az erőforrás felmérése, nekem ez a része a legrosszabb. Ilyenkor tényleg nagyon pályázatszenvedek, hogy kitaláljam, egy-egy tevékenységhez pontosan mennyi munkára és egyébre van szükség, és mindez hogyan aránylik az általános menedzsment feladatokhoz. Ez a rész eleinte tele van kibogozhatatlan átfedésekkel, persze egy idő után tisztul a kép. Na de addig! Utána már a költségvetés összeállítása gyerekjáték.
Donortól függően vannak még bőven buktatók. Van ugye a pályázást egyszerűsítendő internetes felület, ami, ha nem jól van kitalálva, igaziból csak nehezíti a munkát. Nem lehet jól formázni, nem látja át az ember az egész pályázatát, nem beszélve a túlterhelt, és ettől borzasztó lassú szervekről. Aztán jönnek az igazolások. Sok donor nem bízza a véletlenre, sokféle papírt sok példányban kell beadni, kiszűrve ezzel azokat a pályamunkákat, amelyek benyújtói nem fénymásoltak kellő mennyiséget mindenből.
Ez most csak arról jutott eszembe, hogy micsoda szerencse, hogy a CEE Trust esetében első körben csak egy ötszáz szavas rövid leírást kell elküldeni. Persze az ember nem ússza meg, hogy végig ne gondolja a projektet, tehát készít logikai keretmátrixot, még az erőforrásokat is felméri, sőt költségvetést is ír, hiszen enélkül nehezen tudná megadni a forrásigényét. Mégis, mivel nem kell a végletekig pontosan kidolgozni, mindez sokkal kevesebb munkával jár. És ha amúgy sem tetszik az ötletünk, akkor minek fáradjunk a részletek kidolgozásával.
Persze reméljük, hogy a mi ötletünk tetszeni fog, és pályázatszenvedhetünk még az idén a Trustnál!
2008. október 20., hétfő
A nemzetközi találkozó
A Transparency Internationalről (TI) mindenki tudja, már csak a neve miatt is, hogy nemzetközi szervezet. Sok országban működik tagszervezete, amit angolul a TI rendszerében Chapternek nevezünk. A nemzetközi hálózatot koordináló Titkárság (Secretariat, azaz TI-S) Berlinben van, és az a feladata, hogy a nemzeti tagozatokat segítse a nemzetközi tapasztalatok megosztásával.
Ilyen tapasztalatcserére biztosít lehetőséget a nemzeti tagozatok éves találkozója, ami vasárnap kezdődik Athénban. Jobban mondva vasárnap a regionális találkozók kezdődnek, majd kedden és szerdán lesznek azok a megbeszélések, amelyeken a világ összes tagszervezete (kb. kilencvenen vagyunk) részt vesz. Ekkor zajlik a TI igazgatótanácsa tagjainak választása is.
Mi az Európa és Közép-Ázsia régióba tartozunk, ami nagy öröm, mert ebben a régióban van a legtöbb ország, és sokféle szimpatikus emberrel találkozunk ilyenkor Spanyolországtól Mongóliáig. A regionális találkozók során egyrészt olyan témákat vitatunk meg, amelyek valamiért a TI-nak az adott évben fontosak, másrészt a régióbeli országok számára érdekes kezdeményezéseket.
Mivel az egyes TI tagozatok a berlini központtól anyagilag függetlenek (azaz, nekünk kell megtalálnunk a működéshez szükséges forrásokat), a forrásszerzés, vagy fundraising minden alkalommal slágertéma. Ez az év sem kivétel, ma egy konferenciabeszélgetés keretében abban maradtunk Szergejjel (litván), Stannel (lengyel) és Paullal (TI-S), hogy a közép-európai tagozatok ezzel kapcsolatos tapasztalatait külön szekció keretében osztjuk meg egymással. Hátha adnak ötleteket a többiek, hiszen vannak nagyon stabil szervezetek a régióban, mint például a csehek és a lettek.
Az idén emellett megvitatjuk a régióban a whistleblowing és a pártfinanszírozás problematikáját, valamint az üzleti korrupció és az üzleti szektorral való együttműködés lehetőségeit is. Az üzleti szektor ügye egyébként nagyon napirenden van, hiszen erről szól a TI 2009-es tematikus jelentése, ami májusban fog megjelenni. Egyébként én is fontos kérdésnek gondolom, hiszen a korrupcióhoz két fél kell, amiből az egyik lehet az állam, de magánszemélyek és vállalkozások nélkül nem menne.
A nemzetközi találkozók legjobb része a közös reggelik, ebédek, vacsorák és szórakozások. Az idén felmérés is volt arról, hogy milyen zenét szeretünk, a klasszikus és a jazz mellett a reggae nyert. Na nem mintha bárki reggae-rajongó lenne, de a tavalyi találkozón az egyetlen nem techno zenét játszó hely a reggae klub volt, így ott töltöttük az estéinket. Szóval, kicsit olyan ez, mintha egy szétszóródott baráti társaság találkozna, és mindent meg kellene vitatni, ami a házunk táján az utóbbi egy évben történt:)
Ilyen tapasztalatcserére biztosít lehetőséget a nemzeti tagozatok éves találkozója, ami vasárnap kezdődik Athénban. Jobban mondva vasárnap a regionális találkozók kezdődnek, majd kedden és szerdán lesznek azok a megbeszélések, amelyeken a világ összes tagszervezete (kb. kilencvenen vagyunk) részt vesz. Ekkor zajlik a TI igazgatótanácsa tagjainak választása is.
Mi az Európa és Közép-Ázsia régióba tartozunk, ami nagy öröm, mert ebben a régióban van a legtöbb ország, és sokféle szimpatikus emberrel találkozunk ilyenkor Spanyolországtól Mongóliáig. A regionális találkozók során egyrészt olyan témákat vitatunk meg, amelyek valamiért a TI-nak az adott évben fontosak, másrészt a régióbeli országok számára érdekes kezdeményezéseket.
Mivel az egyes TI tagozatok a berlini központtól anyagilag függetlenek (azaz, nekünk kell megtalálnunk a működéshez szükséges forrásokat), a forrásszerzés, vagy fundraising minden alkalommal slágertéma. Ez az év sem kivétel, ma egy konferenciabeszélgetés keretében abban maradtunk Szergejjel (litván), Stannel (lengyel) és Paullal (TI-S), hogy a közép-európai tagozatok ezzel kapcsolatos tapasztalatait külön szekció keretében osztjuk meg egymással. Hátha adnak ötleteket a többiek, hiszen vannak nagyon stabil szervezetek a régióban, mint például a csehek és a lettek.
Az idén emellett megvitatjuk a régióban a whistleblowing és a pártfinanszírozás problematikáját, valamint az üzleti korrupció és az üzleti szektorral való együttműködés lehetőségeit is. Az üzleti szektor ügye egyébként nagyon napirenden van, hiszen erről szól a TI 2009-es tematikus jelentése, ami májusban fog megjelenni. Egyébként én is fontos kérdésnek gondolom, hiszen a korrupcióhoz két fél kell, amiből az egyik lehet az állam, de magánszemélyek és vállalkozások nélkül nem menne.
A nemzetközi találkozók legjobb része a közös reggelik, ebédek, vacsorák és szórakozások. Az idén felmérés is volt arról, hogy milyen zenét szeretünk, a klasszikus és a jazz mellett a reggae nyert. Na nem mintha bárki reggae-rajongó lenne, de a tavalyi találkozón az egyetlen nem techno zenét játszó hely a reggae klub volt, így ott töltöttük az estéinket. Szóval, kicsit olyan ez, mintha egy szétszóródott baráti társaság találkozna, és mindent meg kellene vitatni, ami a házunk táján az utóbbi egy évben történt:)
Koncepciót írtunk
A közérdekű bejelentők ügye (whistleblowing) sok érdekeltet megmozgatott. Ez nagyrészt Kohn úr látogatásának volt köszönhető, aki rajtunk kívül miniszterekkel, politikusokkal és újságírókkal is találkozott annak érdekében, hogy minél szélesebb körben megismertesse a fogalmat, és az amerikai rendszert hazánkban.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyitott a szükséges jogszabály elkészítésére, ehhez viszont azt kérte tőlünk, hogy egy törvény-koncepciót tegyünk le az asztalra, ami alapján elindulhat a jogalkotói munka.
A koncepciót Petra (Burai) írta, aki jogász, sok nyelvet beszél és a kezdetektől segít nekünk, főleg önkéntes alapon. A múlt hétre el is készült vele, és az ilyenkor szokásos módon az anyagot körbeküldtem azoknak a szakértőknek, akikről tudjuk, hogy a témában járatosak. Ezt a kört minden "művünk" esetében megfutjuk, legyen szó kutatásról, állásfoglalásról, vagy pályázatról - a véleményezők köre a témától függően változik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen szakértői véleményezéssel az adott anyag minősége jelentősen tud javulni, ami jó dolog. A szerző számára ez persze plusz munka, Petra is egy napon keresztül építetgette be az észrevételeket, viszont nagyon tanulságos.
És hogy mire jutottunk így együtt? Leginkább arra, hogy a téma annyira új és kiforratlan, hogy hiába az ügyben járatos civil kör, még jópár egyeztetésnek kell megtörténnie ahhoz, hogy megalapozottan lehessen dönteni a főbb kérdésekről. Mindenekelőtt szükségünk lenne a közszféra szakértőinek véleményére és együttműködésére, hiszen főként ők lesznek érintettek az új rendszer bevezetése után.
Született viszont egy új elnevezés a whistleblowerre, a közérdekvédő. Attila (Mong) ötlete volt, nekem eddig ez tetszik a legjobban.
A koncepció itt olvasható, várjuk az észrevételeket!
És egyébként mit gondoltok, van arra esély, hogy egy ilyen rendszer működjön Magyarországon?
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyitott a szükséges jogszabály elkészítésére, ehhez viszont azt kérte tőlünk, hogy egy törvény-koncepciót tegyünk le az asztalra, ami alapján elindulhat a jogalkotói munka.
A koncepciót Petra (Burai) írta, aki jogász, sok nyelvet beszél és a kezdetektől segít nekünk, főleg önkéntes alapon. A múlt hétre el is készült vele, és az ilyenkor szokásos módon az anyagot körbeküldtem azoknak a szakértőknek, akikről tudjuk, hogy a témában járatosak. Ezt a kört minden "művünk" esetében megfutjuk, legyen szó kutatásról, állásfoglalásról, vagy pályázatról - a véleményezők köre a témától függően változik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen szakértői véleményezéssel az adott anyag minősége jelentősen tud javulni, ami jó dolog. A szerző számára ez persze plusz munka, Petra is egy napon keresztül építetgette be az észrevételeket, viszont nagyon tanulságos.
És hogy mire jutottunk így együtt? Leginkább arra, hogy a téma annyira új és kiforratlan, hogy hiába az ügyben járatos civil kör, még jópár egyeztetésnek kell megtörténnie ahhoz, hogy megalapozottan lehessen dönteni a főbb kérdésekről. Mindenekelőtt szükségünk lenne a közszféra szakértőinek véleményére és együttműködésére, hiszen főként ők lesznek érintettek az új rendszer bevezetése után.
Született viszont egy új elnevezés a whistleblowerre, a közérdekvédő. Attila (Mong) ötlete volt, nekem eddig ez tetszik a legjobban.
A koncepció itt olvasható, várjuk az észrevételeket!
És egyébként mit gondoltok, van arra esély, hogy egy ilyen rendszer működjön Magyarországon?
2008. október 1., szerda
A whistleblower ügy
Már rosszul indul az egész, mert nincs rá jó magyar szó. Pedig a Transparency International átfogó helyzetelemzésének egyik fő megállapítása, hogy hiányoznak az etikai kódexek a közszférában, és nem működik a közérdekű bejelentők (angolul whistleblower) védelme. Ez a bejegyzés a közérdekű bejelentések és bejelentők védelmének rendszerét mutatja be. Az info@transparency.hu címen várjuk a whistleblowing magyar megfelelőjére tett javaslatokat!
Az Amerikai Nagykövetség fontosnak tartja, hogy elősegítse a TI ajánlásainak érvényesítését, ezért meghívta Stephen M. Kohnt, aki az USÁ-ban a National Whistleblower Centre vezetője. Kohn úr ma tartott egy előadást, ahol megismertette velünk az amerikai rendszert. A megbeszélésen kb. tízen voltunk, képviseltette magát a közszféra, a tudomány, a civil világ és médiaszakértők.
Ki tehát a whistleblower? Bármelyikünk lehet whistleblower, abban az esetben, ha
1) vállalja, hogy bejelentést tesz egy olyan tevékenységről, ami nem helyes, a közérdek ellen hat és
2) a bejelentésével kockázatot vállal, azaz tudja, hogy ha kiderül, hogy a köz érdekében bejelentést tett, lehet, hogy hátrány fogja érni.
A közérdekű bejelentők azok, akik a cégüknél, hivataloknál tapasztalható visszaéléseket hajlandók feltárni annak érdekében, hogy ezzel nem etikus, környezetromboló, esetleg korrupt viselkedésmintákat változtassanak meg. Közédekű bejelentő például az a személy, aki tájékoztatást ad arról, hogy a műanyag játékokat gyártó cégnél, ahol dolgozik, az egészségre káros anyagokat használnak fel a gyerekjátékok elkészítésénél. Vagy az a személy, aki látja, hogy az önkormányzatnál az osztályvezető bizonyos összegek fejében osztogatja az építési engedélyeket, és vállalva a főnökeivel való konfliktust, bejelenti a visszaélést.
Kinek jelentsek? Magyarországon jelenleg a Rendőrség fogadja ezeket a bejelentéseket, és a közérdekű bejelentő a törvény szerint védelemben részesül. Az Egyesült Államokban, és sok más whistleblower ügyben előttünk járó országban egy-egy közintézményen belül alakítanak ki olyan független csapatot, rendszert, amelyik fogadja és kivizsgálja a bejelentéseket. Fontos, hogy ebben a csapatban az emberek megbízzanak, azaz elhiggyék, hogy nem szivárogtatja ki a bejelentő személyét, és pártatlan módon, a legjobb tudása szerint fogja kivizsgálni az ügyet.
Miért éri meg közérdekű bejelentést tenni? Mert megakadályozhatunk a társadalom és a gazdaság számára káros eseményeket! Ha például tudom, hogy a cégem a mérgező hulladékot a szomszéd folyóba önti, és ezt bejelentem, a természetet védem. Ha egy közbeszerzési eljárás után megkötött szerződésről tudom, hogy nem tisztességes verseny keretei között ítélték oda, és jelentem, akkor olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatás vásárlására kényszeríthetem az államot. Az USÁ-ban ezen kívül jutalom is jár, a cégek által fizetett büntetések 15-30%-át a közérdekű bejelentő kapja.
Milyen hátrány érhet, ha bejelentést teszek? A közérdekű bejelentők általában az állásukat kockáztatják, hiszen sokszor a cég vagy hivatal első reakciója az, hogy eltávolítja a kellemetlenkedő munkatársat. Éppen ezért fontos, hogy a jogszabály kimondja: a közérdekű bejelentőket ne érhesse munkahelyi hátrány. Az amerikai tapasztalat azt mutatja, hogy pár precedens értékű per után a munkáltatók nem olyan bátran lépnek fel a közérdekű bejelentők ellen, sokkal inkább törekednek a bejelentés tárgyát képező gyakorlaton változtatni.
Az Amerikai Nagykövetség fontosnak tartja, hogy elősegítse a TI ajánlásainak érvényesítését, ezért meghívta Stephen M. Kohnt, aki az USÁ-ban a National Whistleblower Centre vezetője. Kohn úr ma tartott egy előadást, ahol megismertette velünk az amerikai rendszert. A megbeszélésen kb. tízen voltunk, képviseltette magát a közszféra, a tudomány, a civil világ és médiaszakértők.
Ki tehát a whistleblower? Bármelyikünk lehet whistleblower, abban az esetben, ha
1) vállalja, hogy bejelentést tesz egy olyan tevékenységről, ami nem helyes, a közérdek ellen hat és
2) a bejelentésével kockázatot vállal, azaz tudja, hogy ha kiderül, hogy a köz érdekében bejelentést tett, lehet, hogy hátrány fogja érni.
A közérdekű bejelentők azok, akik a cégüknél, hivataloknál tapasztalható visszaéléseket hajlandók feltárni annak érdekében, hogy ezzel nem etikus, környezetromboló, esetleg korrupt viselkedésmintákat változtassanak meg. Közédekű bejelentő például az a személy, aki tájékoztatást ad arról, hogy a műanyag játékokat gyártó cégnél, ahol dolgozik, az egészségre káros anyagokat használnak fel a gyerekjátékok elkészítésénél. Vagy az a személy, aki látja, hogy az önkormányzatnál az osztályvezető bizonyos összegek fejében osztogatja az építési engedélyeket, és vállalva a főnökeivel való konfliktust, bejelenti a visszaélést.
Kinek jelentsek? Magyarországon jelenleg a Rendőrség fogadja ezeket a bejelentéseket, és a közérdekű bejelentő a törvény szerint védelemben részesül. Az Egyesült Államokban, és sok más whistleblower ügyben előttünk járó országban egy-egy közintézményen belül alakítanak ki olyan független csapatot, rendszert, amelyik fogadja és kivizsgálja a bejelentéseket. Fontos, hogy ebben a csapatban az emberek megbízzanak, azaz elhiggyék, hogy nem szivárogtatja ki a bejelentő személyét, és pártatlan módon, a legjobb tudása szerint fogja kivizsgálni az ügyet.
Miért éri meg közérdekű bejelentést tenni? Mert megakadályozhatunk a társadalom és a gazdaság számára káros eseményeket! Ha például tudom, hogy a cégem a mérgező hulladékot a szomszéd folyóba önti, és ezt bejelentem, a természetet védem. Ha egy közbeszerzési eljárás után megkötött szerződésről tudom, hogy nem tisztességes verseny keretei között ítélték oda, és jelentem, akkor olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatás vásárlására kényszeríthetem az államot. Az USÁ-ban ezen kívül jutalom is jár, a cégek által fizetett büntetések 15-30%-át a közérdekű bejelentő kapja.
Milyen hátrány érhet, ha bejelentést teszek? A közérdekű bejelentők általában az állásukat kockáztatják, hiszen sokszor a cég vagy hivatal első reakciója az, hogy eltávolítja a kellemetlenkedő munkatársat. Éppen ezért fontos, hogy a jogszabály kimondja: a közérdekű bejelentőket ne érhesse munkahelyi hátrány. Az amerikai tapasztalat azt mutatja, hogy pár precedens értékű per után a munkáltatók nem olyan bátran lépnek fel a közérdekű bejelentők ellen, sokkal inkább törekednek a bejelentés tárgyát képező gyakorlaton változtatni.
A blogról
Ez a blog azért jött létre, hogy betekintést adjak a Transparency International mindennapjairól. Nem tudom, milyennek festhet a tevékenységünk kívülről, de én magam nehezen tudnám elképzelni, hogy milyen típusú tárgyalások, tevékenységek állnak egy-egy sajtóhír mögött. És milyen emberek azok, akik az átláthatóság, számonkérhetőség kérdésével képesek napi sok órát foglalkozni.
Mivel nem vagyok egy cyber-virtuóz (ez életem első blog-bejegyzése), lehet, hogy eleinte nem kicsit nehézkesen fog menni a blogírás. Igyekszem felnőni a feladathoz!
Mivel nem vagyok egy cyber-virtuóz (ez életem első blog-bejegyzése), lehet, hogy eleinte nem kicsit nehézkesen fog menni a blogírás. Igyekszem felnőni a feladathoz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
