2009. november 4., szerda

We'll be back

Ma kiszálltunk (a Freedom és a TI) az egyeztetésekből a kampányfinanszírozás reformjáról, de azért reméljük, hogy egyszer elfogadja a parlament a javaslatainkat. Hiszen szakmai kritikát nem kaptunk, magyarul, ha lenne némi politikai konszenzus, elfogadható lenne a dokumentum.

Az egyeztetéseket áprilisban kezdtük, az október nagyon intenzív volt, de sajnos, nem sikerült kompromisszumra jutni. Így aztán marad az átláthatatlan, korrupt rendszer, 72 napon át plakátok, gyűlések, sokmilliós hirdetések, és aztán a szembe hazudás arról, hogy mindezt gyakorlatilag ingyen meg lehet úszni. De ez a kisebbik baj, hiszen a képmutatáshoz igazán hozzászokhattunk.

A nagy baj az, hogy ez a rendszer olyan struktúrákat tart fenn, amik akadályozzák a tiszta versenyt, a gazdasági növekedést és eltántorítják a külföldi befektetőket. Ezt nem csak én mondom, hanem a nagyobb befektető országok nagyköveteinek csoportja jelezte a ma délutáni megbeszélésünkön. Ha kevés a befektető, kevesebb lesz a pénz, és még kevesebb jut belőle a köznek. Ez ilyen egyszerű.

Szerencsére, az ügyet sikerült elég ismertté tenni, sokkal több ember tudja ma, hogy a választási kampány várhatóan törvénysértő módon fog zajlani, mint négy évvel ezelőtt. És innentől kezdve az állampolgárok döntése, hogy bizalmat szavaznak-e azoknak, akik ezt a rendszert létrehozták és fenntartják.

Rajtunk nem fog múlni, igyekszünk minden kampányköltést figyelni, és az esetleges törvénysétéseknek a lehető legnagyobb publicitást adni. Szóval, ha megkérdeznék, folytatjuk-e, biztos azt mondanám, amit Kalifornia kormányzója a lenti videón.

2009. november 3., kedd

Közbeszerzések

Hihetetlen, mi megy ezen a téren, és mindig újra és újra meg tudnak lepni. Mint ma is, a GKI sajtótájékoztatóján, amit abból az alkalomból tartottak, hogy végre nyilvánosságra hozzák a Közbeszerzések Tanácsa (KT) által 2007-ben megrendelt, a többször módosított szerződések szerint 2009 júliusára elvileg teljesülő, olyan 20 m Ft-ba kerülő, és kifejezetten a közbeszerzési korrupciót vizsgáló kutatásokat.

De nem hozták nyilvánosságra. És a megrendelő KT azt sem tudta megmondani, hogy mikor lesz az, amikor a köz megismerheti részletesen, mi is a baj a magyar közbeszerzésekkel. Most 4 oldalban értesülhetünk a főbb problémákról. A 20 m Ft-ba kerülő további információkra még várni kell.

Elgondolom, hogy november 17-én, amikor a korrupciós rangsort hozzuk nyilvánosságra összehívunk egy sajtótájékoztatót, ahol elmondjuk, Magyarország 10-ből 5 pontot pontot kapott, de arról majd egyszer máskor beszélek, hogy mi van a szám mögött. Ez lenne a magyar TI vége. Megjegyzem, jogosan.

A közbeszerzéseknek egy ilyen malőr, hogy épp a kutatást nem hozzák nyilvánosságra egy sajtótájékoztatón, meg se kottyan. Végtére is, ez a négy oldal is annak köszönhető, hogy megírta a zinternet, hogy van itt egy kutatás, ami sokba került, de nem tudni róla semmit. Mutyit sejt az állampolgár, nosza, adjunk neki 4 oldalt a 400-ból, és egy ideig nyugodtak lehetünk.

Mi ugyebár láttuk a sokszáz oldalas kutatást is, ezért rögtön hangsúlyozom: a mai 4 oldal jól összefoglalja a fő problémákat. A Közbeszerzések Tanácsa teljes nyugalommal elkezdhetné holnap a közbeszerzési rendszer reformját, annyira világosak a következtetések. Tehát nem az a bajom, hogy itt adatokat ferdítettek volna. Hanem az, hogy ha nem hozunk nyilvánosságra egy korrupcióról szóló kutatást az ebből az alkalomból összehívott sajtótájékoztatón, akkor abból automatikusan mutyit sejt az állampolgár. Ott is, ahol esetleg nincs.