2009. március 28., szombat

Who wants to be a prime minister?

Ez a játék a Legyen Ön is milliomos angol megfelelőjéból származik. 2004-ben hallottam róla először, amikor Timi barátnőm Londonban dolgozott a BBC-nél, és Medgyessy távozása után a BBC magyar adása ezen törte a fejét, rendületlenül, egy csapatként. Akkor a versenyt viszonylag rövid idő alatt Gyurcsány nyerte. A mostani küzdelem kicsit komplikáltabbnak és hosszabbnak tűnik, minden egyes nappal elősegítve a mindenféle típusú válság, úgymint pénzügyi, gazdasági és társadalmi mélyülését.
Takács János régi együttműködő partnerünk, a Svéd Kereskedelmi Kamara elnökeként a héten épp a vendégei voltunk. A többi jelölt korrupció elleni elkötelezettségéről nem sok információnk van.
Akárki is vállalja majd ezt a nemes feladatot, egy biztos: strukturális reformok nélkül nem lehet megúszni. Amennyiben pedig a strukturális reformok a kormányzati költések faragását célozzák meg, az akár automatikusan csökkentheti a korrupció mértékét, ezt Ádám (Bujdosó, Oriens elemzője) számításai is bizonyítják.
Vegyük a CPI-t, azaz, a Korrupció érzékelési indexet. Ez az a ranglista, amit évente megjelentet a TI, és Magyarország helye nem bír a hibahatáron túl mozdulni az utóbbi nyolc évben. A környező országok közben javulnak. A CPI egy összetett index, az alapján kapják az országok 0-tól 10-ig a pontokat, hogy a különböző, demokrácia-fejlettséget, gazdasági élet szabadságát, valamint korrupció mértékét mérő nemzetközi rangsorokat összesítik, és kiegészítik befektetők és országelemzők véleményével. Ádám egy regresszió analízist készített, azaz, megnézte, hogy a sok adat közül, amiből a CPI összeáll, melyek a legfontosabb tényezők, és hármat azonosított: az ország jövedelme, az üzletvitel egyszerűsége és a kormányzat hatékonysága.
Mindezek után megnézte, hogy mekkora lenne a korrupciós indexünk ha csak az egyes fenti fontos tényezőket vennénk figyelembe. Arra jutott, hogy ha csak az ország jövedelme és az üzletvitel egyszerűsége alapján számolnák a CPI-t, akkor ugyanúgy 5.1 pont körül lenne, mint 2008-ban. Viszont, ha megnézzük, hogy mennyit költünk a kormányra, akkor sokkal kisebbnek kellene lennie a korrupciónak, akár 7,1 pontot is elérhetnénk ennyi ráfordítással (10 a legtisztább országoknak jár).
Tehát, a kormányra költött adóforintokat nem hatékonyan használjuk fel. Ilyenkor két út lehetséges: csökkenteni a kormányzati kiadásokat, vagy megtartani ezt a szintet, de sokkal hatékonyabbá varázsolni. Mindkét megoldás csakis szerkezeti átalakításokkal valósítható meg, amihez 2/3-os törvények kellenek. Namármost egy olyan parlamentben, ahol az államfő és a pártok közötti diplomáciai konfliktus abban nyilvánul meg, hogy nem választanak főbírót, teljes káoszt okozva az amúgy is hatalmas reformokra szoruló igazságszolgáltatásban, nehéz elképzelni, hogy majd éppen a sok szavazóvesztéssel járó változások ügyében jutna politikusaink eszébe, hogy egy országot vezetnek, és nem napi politikai csatákra szavazták be őket a parlamentbe.
Akármelyik párt is kerüljön hatalomra, egy biztos: ha a válságot el akarja kerülni, gyors és jelentős reformokra van szükség. Csak bízni tudok abban, hogy megértik: az átláthatóság és a korrupciómentes közélet ezen reformok elengedhetetlen tartozéka.
Ha szükséges, szívesen elmagyarázzuk részletesen is.

abban csúcsosodik ki, hogy nem

2009. március 22., vasárnap

Tanulságok

Az utat San Franciscoban zártuk, ahol újra összegyűlt az egész csapat. Jártunk Sacramentoban, onnan irányítja Arnold Schwarzenegger Kalifornia államot, sajnos épp Németországban volt akkoriban. Az utolsó napon megérkeztek a programszervezők Washingtonból, és kikérdeztek minket a tapasztalatainkról. A beszélgetés legérdekesebb része számomra az volt, hogy kit mi lepett meg az út során.


Engem, és sokan másokat is a társadalmi részvétel magas szintje. Az iskolástól a nyugdíjasig rengeteg ember önkénteskedik, aktívan vesz részt abban hogy jobbá, élhetőbbé tegye a környezetét. Nem a pénz az elsődleges szempont, hanem az, hogy tudják: rajtunk, állampolgárokon is múlik, milyen államban élünk.

Másokat az lepett meg, hogy minden olyan nagy. Általános csodálkozást keltett a mínusz fokokban is rengeteg jéggel szervírozott és állandóan utántöltött víz, ehhez nehezen tudtunk hozzászokni. Volt, akit a média hatalma lepett meg, az ő országában elképzelhetetlen lett volna, hogy egy frissen beiktatott elnököt az elejétől kezdve folyamatosan kritizáljon a média.

A meglepetéseken túl, a legnagyobb élmény mindannyiunk számára az volt, hogy így tizennyolcan remekül kijöttünk egymással. Mindezek után itthon kicsit nehezen megy a beilleszkedés a mindennapokba, de mivel a TI-ban mindig történik valami, unatkozni legalább nem unatkozom.