Búcsú

Ettől a blogtól veszek búcsút, nem a blogírástól összességében. Már egy jó ideje nem írtam, főképpen azért, mert új felületen indítottunk blogot, amin már nem csak az én, hanem kollegáim írásai is megjelennek. A címe: http://atlacco.blog.hu.

Egyrészt nagyobbak lettünk, és egyre kevesebb időm jutott a blogírásra. Másrészt arra gondoltunk, hogy jó, ha több szempontból mutatjuk be munkánkat, így az új blogra írnak a kurátorok és a tanácsadók, és persze a munkatársak. Mindenkinek más szelet jut a TI életéből, más érdekli, más motiválja. És nem utolsó sorban, így garantált, hogy valaki mindig tud írni, tehát rendszeresen frissül az oldal.

Juditnak (Gimesi, Easyweb, ők fejlesztik és üzemeltetik a honlapunkat) és Gergőnek (Böszörményi Nagy, Nézőpont Intézet) egy nyarába került, míg rábeszéltek a blogírásra. Nem voltam egyszerű eset, ők kitartóan győzködtek, és végül egészen megszerettem ezt a műfajt.
Sőt, mindenféle statisztikák mutatták, hogy számomra meglepetésszerűen sokan kattintottak ide, úgyhogy összességében nem bántam meg. És folytatom is, immár az egész csapattal együtt, itt. Várjuk szeretettel a látogatókat!

We'll be back

Ma kiszálltunk (a Freedom és a TI) az egyeztetésekből a kampányfinanszírozás reformjáról, de azért reméljük, hogy egyszer elfogadja a parlament a javaslatainkat. Hiszen szakmai kritikát nem kaptunk, magyarul, ha lenne némi politikai konszenzus, elfogadható lenne a dokumentum.

Az egyeztetéseket áprilisban kezdtük, az október nagyon intenzív volt, de sajnos, nem sikerült kompromisszumra jutni. Így aztán marad az átláthatatlan, korrupt rendszer, 72 napon át plakátok, gyűlések, sokmilliós hirdetések, és aztán a szembe hazudás arról, hogy mindezt gyakorlatilag ingyen meg lehet úszni. De ez a kisebbik baj, hiszen a képmutatáshoz igazán hozzászokhattunk.

A nagy baj az, hogy ez a rendszer olyan struktúrákat tart fenn, amik akadályozzák a tiszta versenyt, a gazdasági növekedést és eltántorítják a külföldi befektetőket. Ezt nem csak én mondom, hanem a nagyobb befektető országok nagyköveteinek csoportja jelezte a ma délutáni megbeszélésünkön. Ha kevés a befektető, kevesebb lesz a pénz, és még kevesebb jut belőle a köznek. Ez ilyen egyszerű.

Szerencsére, az ügyet sikerült elég ismertté tenni, sokkal több ember tudja ma, hogy a választási kampány várhatóan törvénysértő módon fog zajlani, mint négy évvel ezelőtt. És innentől kezdve az állampolgárok döntése, hogy bizalmat szavaznak-e azoknak, akik ezt a rendszert létrehozták és fenntartják.

Rajtunk nem fog múlni, igyekszünk minden kampányköltést figyelni, és az esetleges törvénysétéseknek a lehető legnagyobb publicitást adni. Szóval, ha megkérdeznék, folytatjuk-e, biztos azt mondanám, amit Kalifornia kormányzója a lenti videón.

Közbeszerzések

Hihetetlen, mi megy ezen a téren, és mindig újra és újra meg tudnak lepni. Mint ma is, a GKI sajtótájékoztatóján, amit abból az alkalomból tartottak, hogy végre nyilvánosságra hozzák a Közbeszerzések Tanácsa (KT) által 2007-ben megrendelt, a többször módosított szerződések szerint 2009 júliusára elvileg teljesülő, olyan 20 m Ft-ba kerülő, és kifejezetten a közbeszerzési korrupciót vizsgáló kutatásokat.

De nem hozták nyilvánosságra. És a megrendelő KT azt sem tudta megmondani, hogy mikor lesz az, amikor a köz megismerheti részletesen, mi is a baj a magyar közbeszerzésekkel. Most 4 oldalban értesülhetünk a főbb problémákról. A 20 m Ft-ba kerülő további információkra még várni kell.

Elgondolom, hogy november 17-én, amikor a korrupciós rangsort hozzuk nyilvánosságra összehívunk egy sajtótájékoztatót, ahol elmondjuk, Magyarország 10-ből 5 pontot pontot kapott, de arról majd egyszer máskor beszélek, hogy mi van a szám mögött. Ez lenne a magyar TI vége. Megjegyzem, jogosan.

A közbeszerzéseknek egy ilyen malőr, hogy épp a kutatást nem hozzák nyilvánosságra egy sajtótájékoztatón, meg se kottyan. Végtére is, ez a négy oldal is annak köszönhető, hogy megírta a zinternet, hogy van itt egy kutatás, ami sokba került, de nem tudni róla semmit. Mutyit sejt az állampolgár, nosza, adjunk neki 4 oldalt a 400-ból, és egy ideig nyugodtak lehetünk.

Mi ugyebár láttuk a sokszáz oldalas kutatást is, ezért rögtön hangsúlyozom: a mai 4 oldal jól összefoglalja a fő problémákat. A Közbeszerzések Tanácsa teljes nyugalommal elkezdhetné holnap a közbeszerzési rendszer reformját, annyira világosak a következtetések. Tehát nem az a bajom, hogy itt adatokat ferdítettek volna. Hanem az, hogy ha nem hozunk nyilvánosságra egy korrupcióról szóló kutatást az ebből az alkalomból összehívott sajtótájékoztatón, akkor abból automatikusan mutyit sejt az állampolgár. Ott is, ahol esetleg nincs.

Ich bin eine Berlinerin,

mondta Vici barátnőm, hogy ezt írjam címnek. Vici német, és Berlinben lakik, ahol is a TI az éves közgyűlését tartotta a múlt hét végén. Ilyenkor összegyűlik mindenki, a kilencven ország TI tagozatai, a szervezet egyéni tagjai, a titkárság, és a Board.

A Board magyarul a kuratórium, azaz, a TI irányító, ellenőrző testülete. 12 tagból áll, akiket egyszerű szavazattöbséggel választanak a TI tagjai (tagszervezetek vagy egyéni tagok), három évre, egyszer lehet újraválasztani. Ha lejár valakinek a mandátuma, akkor az üres helyre pályázni lehet, így tette ezt az idén többek között Victor és Sergej is, román és litván kollegáim.

A pályázathoz tartozik egy két perces programismertetés és egy öt perces kérdés-válaszok blokk. Ha minden jelöltet meghallgattunk, akkor a szavazólapon ikszelünk, és akik a legtöbb szavazatot kapják, mennek a Boardba, három évre. Ezért a munkáért nem jár pénz, viszont sok elfoglaltsággal jár. Mert az ember rögtön bekerül minimum egy bizottságba, legyen az az akkreditációs vagy a pénzügyi. Az utóbbi azért felel, hogy a TI pénzügyi beszámolói hitelesek, hibátlanok és transzparensek legyenek. Az előbbi pedig azzal foglalkozik, hogy elbírálja a tagszervezetek akkreditációs kérelmeit, odafigyeljen arra, hogy háromévente minden tagszervezetet felülvizsgáljanak, és ha valahol nem működik jól a TI, akkor visszavonja az akkreditációt.

A magyar TI most lett teljes jogú tagja a szervezetnek, mert az akkreditációs folyamat hosszú, hiszen sokáig tart, míg talpra tud állni egy civil kezdeményezés és erdeményeket tud felmutatni. Így aztán, minket ünnepeltek, ugyanakkor a paraguayi TI-tól sajnos búcsút kellett vennünk, mert valahogy nem sikerült nekik elszámolniuk egy banktól kapott támogatással.

A kuratóriumi ülésen kívül volt még stratégiai tervezés, megbeszélés a közos projektekről, munkaebéd, munkavacsora, buli, szórakozás. Aztán átmentem Vicihez, aki megismertetett engem az Union nevű focicsapattal, és a nagy hideg, valamint az öngóllal elvesztett mérkőzés ellenére jót szórakoztam a nyáron felújított Union stadionban.

Íme az Union himnusza Nina Hagen nem túl profi előadásában:

Menjek vagy maradjak?

Az mindig egy nagy kérdés, hogy meddig lehet együttműködni. Mert az nálunk alapelv, hogy a TI elsősorban együttműködéssel tesz a korrupció ellen: politikával, üzlettel, civilekkel, állampolgárokkal, kormánnyal, akivel csak lehet, együttműködünk. És amikor már nagyon nem haladnak a dolgok, hiába minden erőfeszítés, türelem, sokadszori egyeztetés, felszólítás, akkor a TI abbahagyja az együttműködést. Kívül kerül a problémán, amivel csak az a baj, hogy attól, hogy a problémán kívül vagyunk, az még általában nem oldódik meg.

Ilyen volt, amikor kiléptünk az Antikorrupciós Koordinációs Testületből. Fél éve ment a huzavona, hogy lesz ülés, de mégsem lesz, átírja a minisztérium önhatalmúlag a stratégiát, majd velünk visszaíratják, újabb egy hónap. A jövő hónapban tárgyalja a kormány, aztán mégsem, stb. Az ember, aki ebben az esetben én vagyok, már régi érzi, hogy vele szórakoznak. Közben az is ott van a fejében, hogy a szervezetnek, amit vezet, ez a feladata, minden eszközt bevessen, hogy egy asztal mellett vigyük előrébb a dolgokat. Aztán eljön egy pont, amikor már nem csak nekem rossz a sok képmutatás, hanem a TI sem adhatja hozzá a nevét. Ekkor léptünk ki.



Most a kampányfinanszírozásról szóló egyeztetés kicsit hasonló mederben zajlik. Nekem személy szerint nehezebb sokadszor is elmondani, hogy minden párt pont ugyanazt szeretné, amit mi: olcsóbb és átláthatóbb kampányt. Ne a költési limit tízszeresét költsék illegálisan, hanem csak az ötszörösét legálisan. De mégis, akármennyire fárasztó, az világos, hogy ha senki nem tesz semmit, akkor minden így marad. Mint az antikorrupciós stratégia, benne azóta is a kormány fiókjában. Márpedig a Transparency Internationalnak éppen az a feladata, hogy minden tőle telhetőt megtegyen azért, hogy 2010-ben ne törvénysértésekkel jussanak be a képviselők törvényt hozni.

Hullámok,

amik a nyáron összecsaptak a fejem felett, kívülről nem voltak túl látványosak, de az irodában nagy küzdelmet jelentettek, legalábbis nekem. Viszont hasznos átalakuláson ment át a szervezet, most már csak arra van szükség, hogy betartsuk az új rendszert.

Kezdődött a kommunikációval, még májusban. Valentin (Tóth) már a TI megalakulásakor felajánlotta segítségét, de minden fontosabb volt, mint a legújabb kommunikációs technikák elsajátítása. Az interjúadásba belejöttünk, úgy gondoltuk, tudunk sajtóközleményt írni, és népszerű témánk miatt általában sokat voltunk a sajtóban. Fel sem merült bennem, hogy ezt lehetne máshogy is csinálni. Valentinban igen, és nem adta fel, sok egyeztetés után végtére is elkezdtünk együtt dolgozni.

Hetente egyszer jön hozzánk, végigbeszéljük, hogy milyen programok várhatók a következő hétre, ő pedig ontja a kommunikációs ötleteket, profibbá és közérthetőbbé teszi az anyagainkat. A cél az, hogy mindez belső rutinná váljon, és a munkatársak mindegyike tudja, hogy melyik ügyet, projektet, hogyan lehet a leghatékonyabban kommunikálni.

Mert ügyből és projektből egyre több van, mint ahogy munkatársból is. Már négyen vagyunk, igaz, ebból ketten félállásban. A négy ember kicsit kevés a projektek számához képest, de a gyakornokok segítségével nem lehetetlen jól szervezni a folyamatokat. Ehhez összehangolt, okos tervezés, és folyamatos nyomonkövetés szükséges. Én nem vagyok az a precíz típus, úgyhogy igazán jól jött Juli (Czifra) segítsége. Julival először kettesben beszéltük végig az összes projektet, aztán az egész csapattal együtt.

Juli és Valentin segítségével tehát kezdünk igazi szervezetté válni. Mindez rengeteg energia befektetésével járt, így a szakmai munka mellett a szervezetfejlesztés kötötte le minden időnket a nyáron. Néha úgy éreztem, lehetetlen mindezt megvalósítani, de mostanra kezd összeállni a kép. Alakulnak az eddiginél jóval hatékonyabb belső eljárásrendek, beszámolási struktúrák. És én is kezdek lassan megnyugodni, hogy nem lesz teljesen menedzselhetetlen a többek között a kampányfinanszírozás reformjáról szóló második félévünk.

Képviselők pénzügyei

Megszavazták a képviselők költségtérítésének reformját, amivel sikerült egy átláthatatlan rendszerből egy másik átláthatatlan rendszerbe lépnünk. Nem ez az egyetlen olyan jogszabályunk, amelyik nem is kis-, hanem jó nagy kapukat rejt, ráadásul a megújulás, a helyzet tisztázása jegyében született. Mindannyiunk kedvence a sokszor módosított közbeszerzési törvény, amit mindig azért változtatunk, hogy bezárjuk a kiskapukat. Párat sikerül is, de rögtön nyitunk újakat.

A közbeszerzés már első ránézésre bonyolult dolog, a képviselők költségtérítése csak akkor, ha a mélyére nézünk.

A felszín

Kap az ember fizetést, és a munkájával kapcsolatban felmerülő költségeket megtérítik. Mit tekintünk a munkavégzéssel kapcsolatos költségnek? Biztos vannak határesetek, de a költségnemek nagy része minden bizonnyal jól meghatározható, hiszen ez még a hasonló botrányáról elhíresült Egyesült Királyságban is sikerült. Biztos menne nekünk is, ha akarnánk. Ha megvan, hogy mi az, ami elszámolható, akkor arról a költésről hozzon számlát a képviselő. Csak úgy, ahogy a sok millióba kerülő, társadalmat tudatosító TV reklámokban ezt tőlünk, állampolgároktól kérik. Ezeket levetíthetnék a Parlamentben, ha ilyen típusú szabályozás lépne életbe (de nem ilyen az új szabály). Ha pedig hozzák a számlát, egy bizottság megnézi, jogos-e a kifizetés, és ha igen, utalják a pénzt. Angliában a probléma az volt, hogy nem nagyon nézték, mire utaltak. Most, hogy nyilvános lett az összes számla, az állampolgár keresgélhet közöttük, és látja, hogy fizetett az adójából kerti csaptól kezdve pornókazettáig mindenre.

A mély

A mi parlamenti képviselőink képviselőségükért kevés fizetést kapnak, egy ilyen felelős beosztású posztért jóval több pénz járna. Nehéz viszont a választópolgárokkal megértetni, hogy 386 embernek hirtelen emeljük duplájára-triplájára a fizetését, ezért a magyar politikusok azt a megoldást választották, hogy bújtatott módon emelnek, az extra pénzeket költségtérítésnek nevezik, de nem kell tételesen elszámolni velük. A reform lényege az lett volna, hogy ezeket a bújtatott kifizetéseket egyértelművé és átláthatóvá tegyük. Csakhogy, akkor nagyon kevés pénz marad a képviselők zsebében, tehát inkább átkeresztelték a dolgokat, térítés szót ki sem ejtjük a szánkon mostantól, helyette jön a javadalmazás, így nem kell elszámolni. A probléma továbbra is fennáll: hivatalosan keveset keresnek, mégis sokba kerülnek. Ugyanennyi pénzből akkor lehetne jól megfizetni a képviselőket, ha kevesebben lennének. Mondjuk fele ennyien, akkor mindenkinek kétszer ennyi jutna, plusz a jogos költségek (számlával elszámolva). Csakhogy akkor változnia kellene az egész választási rendszernek. Esetleg, az önkormányzati rendszernek is. Ezek régóta húzódó, meg nem valósított reformok, amelyek végrehajtása után egyértelmű lehet a képviselői költségtérítési rendszer átláthatóvá tétele.

Az már csak hab a tortán, hogy az új, szintén átláthatatlan rendszer még növeli is egyes képviselők juttatásait.

Egyáltalán nem megnyugtató tendencia, hogy 386 képviselőből 340 a fenti rendszer mellett tette le a voksát.