2009. július 7., kedd

Képviselők pénzügyei

Megszavazták a képviselők költségtérítésének reformját, amivel sikerült egy átláthatatlan rendszerből egy másik átláthatatlan rendszerbe lépnünk. Nem ez az egyetlen olyan jogszabályunk, amelyik nem is kis-, hanem jó nagy kapukat rejt, ráadásul a megújulás, a helyzet tisztázása jegyében született. Mindannyiunk kedvence a sokszor módosított közbeszerzési törvény, amit mindig azért változtatunk, hogy bezárjuk a kiskapukat. Párat sikerül is, de rögtön nyitunk újakat.

A közbeszerzés már első ránézésre bonyolult dolog, a képviselők költségtérítése csak akkor, ha a mélyére nézünk.

A felszín

Kap az ember fizetést, és a munkájával kapcsolatban felmerülő költségeket megtérítik. Mit tekintünk a munkavégzéssel kapcsolatos költségnek? Biztos vannak határesetek, de a költségnemek nagy része minden bizonnyal jól meghatározható, hiszen ez még a hasonló botrányáról elhíresült Egyesült Királyságban is sikerült. Biztos menne nekünk is, ha akarnánk. Ha megvan, hogy mi az, ami elszámolható, akkor arról a költésről hozzon számlát a képviselő. Csak úgy, ahogy a sok millióba kerülő, társadalmat tudatosító TV reklámokban ezt tőlünk, állampolgároktól kérik. Ezeket levetíthetnék a Parlamentben, ha ilyen típusú szabályozás lépne életbe (de nem ilyen az új szabály). Ha pedig hozzák a számlát, egy bizottság megnézi, jogos-e a kifizetés, és ha igen, utalják a pénzt. Angliában a probléma az volt, hogy nem nagyon nézték, mire utaltak. Most, hogy nyilvános lett az összes számla, az állampolgár keresgélhet közöttük, és látja, hogy fizetett az adójából kerti csaptól kezdve pornókazettáig mindenre.

A mély

A mi parlamenti képviselőink képviselőségükért kevés fizetést kapnak, egy ilyen felelős beosztású posztért jóval több pénz járna. Nehéz viszont a választópolgárokkal megértetni, hogy 386 embernek hirtelen emeljük duplájára-triplájára a fizetését, ezért a magyar politikusok azt a megoldást választották, hogy bújtatott módon emelnek, az extra pénzeket költségtérítésnek nevezik, de nem kell tételesen elszámolni velük. A reform lényege az lett volna, hogy ezeket a bújtatott kifizetéseket egyértelművé és átláthatóvá tegyük. Csakhogy, akkor nagyon kevés pénz marad a képviselők zsebében, tehát inkább átkeresztelték a dolgokat, térítés szót ki sem ejtjük a szánkon mostantól, helyette jön a javadalmazás, így nem kell elszámolni. A probléma továbbra is fennáll: hivatalosan keveset keresnek, mégis sokba kerülnek. Ugyanennyi pénzből akkor lehetne jól megfizetni a képviselőket, ha kevesebben lennének. Mondjuk fele ennyien, akkor mindenkinek kétszer ennyi jutna, plusz a jogos költségek (számlával elszámolva). Csakhogy akkor változnia kellene az egész választási rendszernek. Esetleg, az önkormányzati rendszernek is. Ezek régóta húzódó, meg nem valósított reformok, amelyek végrehajtása után egyértelmű lehet a képviselői költségtérítési rendszer átláthatóvá tétele.

Az már csak hab a tortán, hogy az új, szintén átláthatatlan rendszer még növeli is egyes képviselők juttatásait.

Egyáltalán nem megnyugtató tendencia, hogy 386 képviselőből 340 a fenti rendszer mellett tette le a voksát.