Csak kapkodom a fejem,

hogy milyen tempóban alakulnak a dolgok, és azon aggódom, hogy mennyire sikerül jól kommunikálni az álláspontunkat. Mert egyszerre rengeteg üzenetet kell átadni, és félő, hogy ha ez nem sikerül, akkor valami politikai bandának néznek minket.

Pedig neeeeem, neeem, neeeem, én biztos, hogy oda nem szeretnék keveredni!!!

Először jelölnek egy gazdasági minisztert, aki kartellezett. Ez szerintünk nem túl jó üzenet, szóvá tesszük, és láss csodát, a miniszter-jelölt visszalép. Most pedig mindannyiunk legnagyobb meglepetésére azt a Varga Istvánt jelölik gazdasági miniszternek, akivel tegnap este a brit követség új kereskedelmi attaséját bemutató fogadáson lánya közelgő névnapjáról beszélgettem. Titkot tartani, úgy tűnik, tud:)

István Tanácsadó Testületünk tagja, stratégiai döntéseket segít meghozni - ingyen. Ha miniszter lesz belőle, értelemszerűen meg kell válnunk tőle. Jelölésével jön a sokpontos összeesküvés-elméleti kérdés: vajon nem azért szólalt-e fel a TI az előző jelölt ellen, mert a saját emberét akarta benyomni a kormányba?

Megtisztelő feltételezés, hogy ekkora hatalmunk lenne, de nincs. Az előző jelölt nem a TI, hanem az általa vezetett céghez kapcsolódó kartellügyletek miatt mondott le. Azt pedig azért csak nem gondolja senki, hogy öt éve azért kartellezett, hogy most István lehessen a miniszter. Persze, az igazán okosak, erre is biztos találnak magyarázatot:)

A lényeg, szerintünk, ez:

ne legyen kormánytag olyan személy, aki vagy aki által vezetett cég ellen jogerős elmarasztalás született közpénzek felhasználásával kapcsolatban.

Kartell

Ha már így előtérbe kerültek, írok egy kicsit a kartellekről, mert nem mindenkinek teljesen egyértelmű, miért is korrupciós problémáról van szó.

A kartellek olyan megállapodások, amelyeket cégek kötnek egymással, általában arról szólnak, hogy ki mit mennyiért kinek fog eladni. Kicsiben a következőképpen nézhet ki. A Nagycsarnokban megegyeznek az árusok, hogy az alma kilóját minimum 200 Ft-ért adják. Ezzel végül is mindenki jól jár, hiszen többet keres vele. Persze, ha valaki 180-ért adná az almát, lehet, hogy tőle többet vennének, és akkor a többiek nem keresnének annyit. De úgy gondolják, inkább jusson mindenkinek egyenlően a vevők pénzéből, így senki nem megy csődbe, és senki nem szedi meg magát túlságosan. Ez csak nekünk fogyasztóknak rossz, mert esélyünk nincs 180 Ft-ért almát venni, pedig ha az árusok versenyeznének, akkor nyilván jobban ügyelnének a minőségre és az árra is.

Ha mindez állami megrendelések során az adófizetők zsebére megy, akkor nincs mese, korrupcióról beszélünk. Ha tehát kiírnak egy közbeszerzési tendert egy építési beruházásra, és a cégek ahelyett, hogy versenyeznének, megállapodnak egymás között, hogy ki mennyiért ad ajánlatot, és majd a nyertes majd kinek milyen részfeladatot oszt ki, akkor ott nem az állam, hanem a cég érdekei kerülnek előtérbe. Az adófizetői forintokat pedig pazaroljuk, hiszen olcsóbban is hozzájuthatnánk ugyanahhoz az úthoz vagy épülethez.

A kartellek ellen a Gazdasági Versenyhivatalnak kell fellépnie. Nem könnyű a dolguk, mert igen kifinomultak ma már az ilyen jellegű üzleti tárgyalások. A kisebb ügyletek nehezen is kerülnek a látókörükbe, és a nagyok közül sem lehet mindet bizonyítani. Mégis, évente 8-10 nagy kartellügyletet lelepleznek, és komoly, visszatartó erejű bírságokkal sújtják a cégeket. De úgy tűnik, hogy a sokszázmillió forintos bírság sem elég nagy kockázat, ezért lenne jó, ha a károsult állami intézmény (akik a tendert kiírták) később élne a kártérítési jogával, és pert indítana a kartlellező cégek ellen.

Tavaly szeptember óta pedig már a cégvezetők sem érzehetik magukat biztonságban. Ha a cég kartellezett, annak vezetőjét büntetőjogi felelősség terheli, azaz büntetőeljárás indulhat ellene.

Summa summarum: a kartellezés nem egy misztikus valami. Cégek összejátszásáról van szó, aminek eredményeként sérül a piaci verseny és drágábbak az állami beszerzések. A http://gvh.transparency.hu/ aloldalunkon lehet versenytörvényt be nem tartó cégeket nézegetni:)

Válságmenedzsment

A Transparency-nél töltött életem legnehezebb két napján vagyok túl. Nem tudom megítélni, kívülről mi látszott, mindenesetre azt le tudom írni, belül mennyi dilemma kísér egy ilyen szintű megmozdulást.

A tények egyszerűek: adott egy miniszter-jelölt, aki olyan céget vezetett, amelyik kartellezett. Ezt a Versenytanács és a bíróság is megállapította, feketén-fehéren. A TI szerint pedig közfeladatot olyan ember lásson el, aki feddhetetlen.

Mindemellett adott a magyar valóság, ami nagyban árnyalja az ügyet. Először is, mit jelent itthon az, hogy feddhetetlen? Hogy nincs nem bejelentett takarítónője, mint Svédországban? Vagy hogy minden adóját mindig pontosan befizette, mint Amerikában? Magyarországon nem ilyen magasak a társadalom etikai elvárásai, ami nem jó, de hasznos ezzel szembenézni. Így nálunk alacsonyabb a léc: ne legyen a személy, vagy az irányítása alatt álló cég mögött jogerős elmarasztaló ítélet.

Vajon hány politikus ül a parlamentben és önkormányzati képviselőtestületekben, akiket nem marasztalt el a bíróság, de nem azért mert olyan etikusak lennének, hanem azért, mert nem jók a jogszabályaink és nem elég hatékonyak a bűnüldöző szerveink? Ha a pártfinanszírozási szabályok betarthatatlanságát nézem, akkor rengeteg. A Versenyhivatal viszont hatékony, így, aki kartellezik, nagyobb eséllyel bukik le, mint aki elintézi, hogy a pártközeli cég nyerje a közbeszerzést. Demokratikus intézményrendszerünk működési hiányosságainak következményeként tehát könnyen lehet, hogy olyan személy ellen lépünk fel, aki remekül végezné a munkáját, mások ellen pedig nem tudunk fellépni.

Másik dilemma, hogy beleszóljon-e a TI a napi politikai ügyekbe? Hiszen nem ez a feladatunk. A német TI aztán soha nem szólal fel egyedi esetekben, de amikor Schröder a kormányfői székből rögtön ahhoz a Gazpromhoz szerződött, amellyel előzőleg állami megrendelésekről tárgyalt, ők sem tudtak csöndben maradni. Most mi is valahogy így éreztünk: a köz érdekében nem mehetünk el szó nélkül a fenti konfliktus mellett.

A fenti dilemmák számbavétele után úgy döntöttünk: megszólalunk. Levelet írtunk a minsizterelnöknek, és másnap a minsizter-jelölt visszalépett. Komoly kétségeim vannak afelől, hogy ha a minsizterelnök vagy a miniszter-jelölt valamelyik párt elkötelezettje, akkor is megtörtént volna-e a visszalépés. Attól tartok, nem.

Éppen ezért rendkívül előremutató magatartásnak tartom mindkettőjük részéről, hogy az ország érdekében igyekeznek magasra tenni a vezető tisztségviselőkre vonatkozó elvárások mércéjét.