2009. március 28., szombat

Who wants to be a prime minister?

Ez a játék a Legyen Ön is milliomos angol megfelelőjéból származik. 2004-ben hallottam róla először, amikor Timi barátnőm Londonban dolgozott a BBC-nél, és Medgyessy távozása után a BBC magyar adása ezen törte a fejét, rendületlenül, egy csapatként. Akkor a versenyt viszonylag rövid idő alatt Gyurcsány nyerte. A mostani küzdelem kicsit komplikáltabbnak és hosszabbnak tűnik, minden egyes nappal elősegítve a mindenféle típusú válság, úgymint pénzügyi, gazdasági és társadalmi mélyülését.
Takács János régi együttműködő partnerünk, a Svéd Kereskedelmi Kamara elnökeként a héten épp a vendégei voltunk. A többi jelölt korrupció elleni elkötelezettségéről nem sok információnk van.
Akárki is vállalja majd ezt a nemes feladatot, egy biztos: strukturális reformok nélkül nem lehet megúszni. Amennyiben pedig a strukturális reformok a kormányzati költések faragását célozzák meg, az akár automatikusan csökkentheti a korrupció mértékét, ezt Ádám (Bujdosó, Oriens elemzője) számításai is bizonyítják.
Vegyük a CPI-t, azaz, a Korrupció érzékelési indexet. Ez az a ranglista, amit évente megjelentet a TI, és Magyarország helye nem bír a hibahatáron túl mozdulni az utóbbi nyolc évben. A környező országok közben javulnak. A CPI egy összetett index, az alapján kapják az országok 0-tól 10-ig a pontokat, hogy a különböző, demokrácia-fejlettséget, gazdasági élet szabadságát, valamint korrupció mértékét mérő nemzetközi rangsorokat összesítik, és kiegészítik befektetők és országelemzők véleményével. Ádám egy regresszió analízist készített, azaz, megnézte, hogy a sok adat közül, amiből a CPI összeáll, melyek a legfontosabb tényezők, és hármat azonosított: az ország jövedelme, az üzletvitel egyszerűsége és a kormányzat hatékonysága.
Mindezek után megnézte, hogy mekkora lenne a korrupciós indexünk ha csak az egyes fenti fontos tényezőket vennénk figyelembe. Arra jutott, hogy ha csak az ország jövedelme és az üzletvitel egyszerűsége alapján számolnák a CPI-t, akkor ugyanúgy 5.1 pont körül lenne, mint 2008-ban. Viszont, ha megnézzük, hogy mennyit költünk a kormányra, akkor sokkal kisebbnek kellene lennie a korrupciónak, akár 7,1 pontot is elérhetnénk ennyi ráfordítással (10 a legtisztább országoknak jár).
Tehát, a kormányra költött adóforintokat nem hatékonyan használjuk fel. Ilyenkor két út lehetséges: csökkenteni a kormányzati kiadásokat, vagy megtartani ezt a szintet, de sokkal hatékonyabbá varázsolni. Mindkét megoldás csakis szerkezeti átalakításokkal valósítható meg, amihez 2/3-os törvények kellenek. Namármost egy olyan parlamentben, ahol az államfő és a pártok közötti diplomáciai konfliktus abban nyilvánul meg, hogy nem választanak főbírót, teljes káoszt okozva az amúgy is hatalmas reformokra szoruló igazságszolgáltatásban, nehéz elképzelni, hogy majd éppen a sok szavazóvesztéssel járó változások ügyében jutna politikusaink eszébe, hogy egy országot vezetnek, és nem napi politikai csatákra szavazták be őket a parlamentbe.
Akármelyik párt is kerüljön hatalomra, egy biztos: ha a válságot el akarja kerülni, gyors és jelentős reformokra van szükség. Csak bízni tudok abban, hogy megértik: az átláthatóság és a korrupciómentes közélet ezen reformok elengedhetetlen tartozéka.
Ha szükséges, szívesen elmagyarázzuk részletesen is.

abban csúcsosodik ki, hogy nem

Nincsenek megjegyzések: