2009. október 26., hétfő

Ich bin eine Berlinerin,

mondta Vici barátnőm, hogy ezt írjam címnek. Vici német, és Berlinben lakik, ahol is a TI az éves közgyűlését tartotta a múlt hét végén. Ilyenkor összegyűlik mindenki, a kilencven ország TI tagozatai, a szervezet egyéni tagjai, a titkárság, és a Board.

A Board magyarul a kuratórium, azaz, a TI irányító, ellenőrző testülete. 12 tagból áll, akiket egyszerű szavazattöbséggel választanak a TI tagjai (tagszervezetek vagy egyéni tagok), három évre, egyszer lehet újraválasztani. Ha lejár valakinek a mandátuma, akkor az üres helyre pályázni lehet, így tette ezt az idén többek között Victor és Sergej is, román és litván kollegáim.

A pályázathoz tartozik egy két perces programismertetés és egy öt perces kérdés-válaszok blokk. Ha minden jelöltet meghallgattunk, akkor a szavazólapon ikszelünk, és akik a legtöbb szavazatot kapják, mennek a Boardba, három évre. Ezért a munkáért nem jár pénz, viszont sok elfoglaltsággal jár. Mert az ember rögtön bekerül minimum egy bizottságba, legyen az az akkreditációs vagy a pénzügyi. Az utóbbi azért felel, hogy a TI pénzügyi beszámolói hitelesek, hibátlanok és transzparensek legyenek. Az előbbi pedig azzal foglalkozik, hogy elbírálja a tagszervezetek akkreditációs kérelmeit, odafigyeljen arra, hogy háromévente minden tagszervezetet felülvizsgáljanak, és ha valahol nem működik jól a TI, akkor visszavonja az akkreditációt.

A magyar TI most lett teljes jogú tagja a szervezetnek, mert az akkreditációs folyamat hosszú, hiszen sokáig tart, míg talpra tud állni egy civil kezdeményezés és erdeményeket tud felmutatni. Így aztán, minket ünnepeltek, ugyanakkor a paraguayi TI-tól sajnos búcsút kellett vennünk, mert valahogy nem sikerült nekik elszámolniuk egy banktól kapott támogatással.

A kuratóriumi ülésen kívül volt még stratégiai tervezés, megbeszélés a közos projektekről, munkaebéd, munkavacsora, buli, szórakozás. Aztán átmentem Vicihez, aki megismertetett engem az Union nevű focicsapattal, és a nagy hideg, valamint az öngóllal elvesztett mérkőzés ellenére jót szórakoztam a nyáron felújított Union stadionban.

Íme az Union himnusza Nina Hagen nem túl profi előadásában:

Nincsenek megjegyzések: