Válságmenedzsment

A Transparency-nél töltött életem legnehezebb két napján vagyok túl. Nem tudom megítélni, kívülről mi látszott, mindenesetre azt le tudom írni, belül mennyi dilemma kísér egy ilyen szintű megmozdulást.

A tények egyszerűek: adott egy miniszter-jelölt, aki olyan céget vezetett, amelyik kartellezett. Ezt a Versenytanács és a bíróság is megállapította, feketén-fehéren. A TI szerint pedig közfeladatot olyan ember lásson el, aki feddhetetlen.

Mindemellett adott a magyar valóság, ami nagyban árnyalja az ügyet. Először is, mit jelent itthon az, hogy feddhetetlen? Hogy nincs nem bejelentett takarítónője, mint Svédországban? Vagy hogy minden adóját mindig pontosan befizette, mint Amerikában? Magyarországon nem ilyen magasak a társadalom etikai elvárásai, ami nem jó, de hasznos ezzel szembenézni. Így nálunk alacsonyabb a léc: ne legyen a személy, vagy az irányítása alatt álló cég mögött jogerős elmarasztaló ítélet.

Vajon hány politikus ül a parlamentben és önkormányzati képviselőtestületekben, akiket nem marasztalt el a bíróság, de nem azért mert olyan etikusak lennének, hanem azért, mert nem jók a jogszabályaink és nem elég hatékonyak a bűnüldöző szerveink? Ha a pártfinanszírozási szabályok betarthatatlanságát nézem, akkor rengeteg. A Versenyhivatal viszont hatékony, így, aki kartellezik, nagyobb eséllyel bukik le, mint aki elintézi, hogy a pártközeli cég nyerje a közbeszerzést. Demokratikus intézményrendszerünk működési hiányosságainak következményeként tehát könnyen lehet, hogy olyan személy ellen lépünk fel, aki remekül végezné a munkáját, mások ellen pedig nem tudunk fellépni.

Másik dilemma, hogy beleszóljon-e a TI a napi politikai ügyekbe? Hiszen nem ez a feladatunk. A német TI aztán soha nem szólal fel egyedi esetekben, de amikor Schröder a kormányfői székből rögtön ahhoz a Gazpromhoz szerződött, amellyel előzőleg állami megrendelésekről tárgyalt, ők sem tudtak csöndben maradni. Most mi is valahogy így éreztünk: a köz érdekében nem mehetünk el szó nélkül a fenti konfliktus mellett.

A fenti dilemmák számbavétele után úgy döntöttünk: megszólalunk. Levelet írtunk a minsizterelnöknek, és másnap a minsizter-jelölt visszalépett. Komoly kétségeim vannak afelől, hogy ha a minsizterelnök vagy a miniszter-jelölt valamelyik párt elkötelezettje, akkor is megtörtént volna-e a visszalépés. Attól tartok, nem.

Éppen ezért rendkívül előremutató magatartásnak tartom mindkettőjük részéről, hogy az ország érdekében igyekeznek magasra tenni a vezető tisztségviselőkre vonatkozó elvárások mércéjét.