Kilépés az AKT-ból

December elején az Antikorrupciós Koordinációs Testület (AKT) négy civil szakértője, köztük jómagam is, kiléptünk a testületből. Azóta sokan gratuláltak ehhez a lépéshez, bár én azt a magam részéről nem tartom forradalminak, inkább sajnálom, hogy nem maradt más eszközünk a civil kontroll gyakorlására.
Hogyan is volt ez az egész?
Az AKT azért jött létre, hogy korrupcióellenes ügyekben tanácsot adjon a kormánynak. Elsősorban az volt a tizennyolc tagú grémium feladata, hogy létrehozzon egy korrupcióellenes stratégiát és cselekvési tervet, majd azok végrehajtását figyelje. A munka 2007 szeptemberében indult azzal, hogy decemberre stratégia kell, mert így írta elő a kormány. Irreális volt ez az elvárás, akkoriban nem volt egy épkézláb helyzetelemzésünk sem, de legalább nem ad hoc lépésekben, hanem komplett stratégiában kellett gondolkodni, ami korrupció ellen elengedhetetlen.
Eleinte minden jól ment, a testület titkársága intenzíven és hatékonyan dolgozott, lett helyzetemzés, stratégia, decemberre készen volt a mű, ráadásul úgy, hogy a hat civil tag véleményét is figyelembe vették. Meglepő, de egy szakmailag korrekt anyag került az asztalra. Vagyis sajnos inkább a fiókba, mert 2007 decembere óta nem sikerült a kormány elé terjeszteni sem a stratégiát, sem az annak megvalósításáról szóló cselekvési tervet (ez utóbbit 2008 februárjában fogadta el az AKT).
Mindemellett az AKT menedzsmentje is hagyott maga után némi kívánnivalót tavaly: az ügyrend szerint legalább kéthavonta kellene összehívni a bizottságot, ehhez képest 2008-ban összesen négy ülés volt, ebből egyet a külföldi nagykövetek ún. Transparency Munkacsoportja kezdeményezett, hiszen sokat panaszkodnak a külföldi befeketetők a korrupció elterjedtsége miatt elszenvedett versenyhátrányukra.
Stratégia és cselekvési terv a fiókban, az AKT működése rendszertelen, funkciója bizonytalan. Mit tehet ilyenkor az ember, ha civil? Ülhet ölbe tett kézzel. Megpróbálhatja rávenni a kormányt, hogy foglalkozzon az üggyel. Vagy szedheti a sátorfáját. Ez utóbbi módszerhez csak akkor folyamodik, ha már minden előző lehetőséget megpróbált, hiszen nem a kormány vagy a testület kritizálása a cél, hanem az, hogy fellépjenek a korrupció ellen. Május óta gondoldunk mi civil tagok arról, hogy kilépjünk, vagy sem. Én a nagyon fontolva haladó voltam, nem akartam asztalt borítani, attól tartva, hogy ha nincs belső civil kontroll, még kevesebb történik a testületben. Mivel azonban gyakorlatilag semmi nem történt, nem maradt mit kontrollálni. A korrupciós helyzetet látva nem igazán elfogaható a korrupció ellen fellépni kivánó civilek számára, hogy az AKT-nak nem akadt tennivalója. Ezért léptünk ki decemberben.
Mindeközben október óta az a hír járja, hogy nagyon intenzív munka folyik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban: egy komoly, valódi, korrupcióellenes törvényjavaslat-csomag készül. Kár, hogy az átláthatóságért a legnagyobb titokban folyik a küzdelem, ugyanis kilépésünkig minderről hivatalos információt az Antikorrupciós Koordinációs Testület tagjai nem kaptak.
Én, az örök optimista, bízom abban, hogy valóban jó törvények készülnek, és abban is, hogy lesz idő társadalmi egyeztetésre, meg abban is, hogy a jó korrupcióellenes törvényeket elfogadja majd parlament, és abban is, hogy majd ezeket a jó törvényeket végrehajtják és betartatják. Vagy ez már naivitás lenne?