Adomány-adók

Azt rövidre fognám, hogy két hónapig miért nem írtam blogot, egyszerűen nem fért bele az időmbe, rengeteg programunk volt. Most nyáron aktívabb leszek.

Az aktuális téma az adótörvény módosítása, aminek következtében minden valószínűség szerint jelentősen csökken a magánadományok utáni adókedvezmények mértéke. Értem én, hogy kellenek a megszorítások, és a mi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy nem az adókedvezmény miatt ad nekünk pénzt, aki ad, bár nyilván még szívesebben adna, ha kedvezmény is társulna hozzá. A Hírszerzőn megjelent cikk, valamint pár régióbeli kollegámmal folytatott beszélgetés gondolkodtatott el kicsit.

A cikkben idézett felmérések szerint a hazai civil szektor főképpen az államból él, illetve az adományozási kedvet nem az adókedvezmények határozzák meg, tehát arra a téves következtetésre lehet jutni, hogy akkor végtére is nem olyan lényeges ez az adókedvezmény.

Pedig igenis lényeges.

Egyszerűsítve: egy zöld szervezet nem azért dolgozik, hogy neki jó legyen, hanem azért, hogy az állami pénzeket úgy költsék el, hogy az adott beruházás után 50 évvel is legyen tiszta levegő a környéken. Ez a társadalom érdeke, államé, állampolgáré, kormányé, üzleté, együtt. Igaz, hosszú távú, de közös érdek. Tehát a civil társadalom egyik feladata, hogy fékeket és biztosítékokat állítson az esetlegesen túlnövekvő hatalom intézkedései ellen. Ha a civil szféra az államból él, akkor erre nem képes, sérül a függetlensége, és ez - megint hosszú távon -, nem érdeke egyikünknek sem.

Ahogy a felmérések is mutatják, a civil szektor költségvetésének csekély százalékát teszik ki az üzleti és magánadományok. Az államból nem egészséges megélni, a külföldi donorok pedig szépen lassan elhagyják a régiót. Mi magunk (régióbeli TI tagozatok) is arra kényszerülünk, hogy magánadományokból tartsuk fenn szervezeteinket. Tetszik, nem tetszik, ehhez részt kell vennünk a magánadományozás kultúrájának fejlesztésében, hiszen Ema Szlovákiából ugyanazt mondja, mint a cseh David, egyáltalán nincs magánadományozói hagyomány országaikban.

Azokban az országokban, ahol erős a civil szektor, sok a magánadományozó, az állampolgárok jóval aktívabbak, tudatosabbak, és nem az államtól várják minden gondjukra a megoldást. Egy ilyen civil társadalom biztos a magyar államnak is jól jönne, csak kérdés, hogyan érheti ezt el? Nekünk két évünkbe, és rengeteg munkánkba került, míg öt cégvezetőt sikerült meggyőznünk arról, hogy egy korrupcióellenes szervezet, ha jól teszi a dolgát, az ő üzleti érdekeiket is képviseli. Ahhoz, hogy fenntarthatóan működjünk, még legalább tíz-tizenöt elkötelezett cégvezetőre és sok-sok állampolgár hozzájárulására lenne szükségünk ebben az évben.

Tehát én azt gondolom, hogy éppen azért, mert a hazai civil szféra bevételeinek a fele az államtól származik, minden eszköz, ami arra sarkallja az üzleti szektort és az állampolgárokat, hogy aktívan építsék a társadalmat, akár saját kezdeményezéseik fejlesztése, akár már létező szervezetek támogatása révén, kulcsfontosságú. Az adományok utáni adókedvezmények ezen eszközök egyike, csökkentése (a válságkezelésen túl) azt az üzenetet hordozza, hogy jó ez a félig állami finanszírozási rendszer.

És még egy megjegyzés: az adományok körüli visszaéléseken az adókedvezmények csökkentése nem fog segíteni, viszont az átláthatóság és a számonkérhetőség erősítése sokat lendítene a dolgon. Kérdés, hogy vajon hány politikusnak és civil szervezetnek nem igazán érdeke átláthatóvá tenni a hazai civil szféra pénzügyeit?

Csak kapkodom a fejem,

hogy milyen tempóban alakulnak a dolgok, és azon aggódom, hogy mennyire sikerül jól kommunikálni az álláspontunkat. Mert egyszerre rengeteg üzenetet kell átadni, és félő, hogy ha ez nem sikerül, akkor valami politikai bandának néznek minket.

Pedig neeeeem, neeem, neeeem, én biztos, hogy oda nem szeretnék keveredni!!!

Először jelölnek egy gazdasági minisztert, aki kartellezett. Ez szerintünk nem túl jó üzenet, szóvá tesszük, és láss csodát, a miniszter-jelölt visszalép. Most pedig mindannyiunk legnagyobb meglepetésére azt a Varga Istvánt jelölik gazdasági miniszternek, akivel tegnap este a brit követség új kereskedelmi attaséját bemutató fogadáson lánya közelgő névnapjáról beszélgettem. Titkot tartani, úgy tűnik, tud:)

István Tanácsadó Testületünk tagja, stratégiai döntéseket segít meghozni - ingyen. Ha miniszter lesz belőle, értelemszerűen meg kell válnunk tőle. Jelölésével jön a sokpontos összeesküvés-elméleti kérdés: vajon nem azért szólalt-e fel a TI az előző jelölt ellen, mert a saját emberét akarta benyomni a kormányba?

Megtisztelő feltételezés, hogy ekkora hatalmunk lenne, de nincs. Az előző jelölt nem a TI, hanem az általa vezetett céghez kapcsolódó kartellügyletek miatt mondott le. Azt pedig azért csak nem gondolja senki, hogy öt éve azért kartellezett, hogy most István lehessen a miniszter. Persze, az igazán okosak, erre is biztos találnak magyarázatot:)

A lényeg, szerintünk, ez:

ne legyen kormánytag olyan személy, aki vagy aki által vezetett cég ellen jogerős elmarasztalás született közpénzek felhasználásával kapcsolatban.

Kartell

Ha már így előtérbe kerültek, írok egy kicsit a kartellekről, mert nem mindenkinek teljesen egyértelmű, miért is korrupciós problémáról van szó.

A kartellek olyan megállapodások, amelyeket cégek kötnek egymással, általában arról szólnak, hogy ki mit mennyiért kinek fog eladni. Kicsiben a következőképpen nézhet ki. A Nagycsarnokban megegyeznek az árusok, hogy az alma kilóját minimum 200 Ft-ért adják. Ezzel végül is mindenki jól jár, hiszen többet keres vele. Persze, ha valaki 180-ért adná az almát, lehet, hogy tőle többet vennének, és akkor a többiek nem keresnének annyit. De úgy gondolják, inkább jusson mindenkinek egyenlően a vevők pénzéből, így senki nem megy csődbe, és senki nem szedi meg magát túlságosan. Ez csak nekünk fogyasztóknak rossz, mert esélyünk nincs 180 Ft-ért almát venni, pedig ha az árusok versenyeznének, akkor nyilván jobban ügyelnének a minőségre és az árra is.

Ha mindez állami megrendelések során az adófizetők zsebére megy, akkor nincs mese, korrupcióról beszélünk. Ha tehát kiírnak egy közbeszerzési tendert egy építési beruházásra, és a cégek ahelyett, hogy versenyeznének, megállapodnak egymás között, hogy ki mennyiért ad ajánlatot, és majd a nyertes majd kinek milyen részfeladatot oszt ki, akkor ott nem az állam, hanem a cég érdekei kerülnek előtérbe. Az adófizetői forintokat pedig pazaroljuk, hiszen olcsóbban is hozzájuthatnánk ugyanahhoz az úthoz vagy épülethez.

A kartellek ellen a Gazdasági Versenyhivatalnak kell fellépnie. Nem könnyű a dolguk, mert igen kifinomultak ma már az ilyen jellegű üzleti tárgyalások. A kisebb ügyletek nehezen is kerülnek a látókörükbe, és a nagyok közül sem lehet mindet bizonyítani. Mégis, évente 8-10 nagy kartellügyletet lelepleznek, és komoly, visszatartó erejű bírságokkal sújtják a cégeket. De úgy tűnik, hogy a sokszázmillió forintos bírság sem elég nagy kockázat, ezért lenne jó, ha a károsult állami intézmény (akik a tendert kiírták) később élne a kártérítési jogával, és pert indítana a kartlellező cégek ellen.

Tavaly szeptember óta pedig már a cégvezetők sem érzehetik magukat biztonságban. Ha a cég kartellezett, annak vezetőjét büntetőjogi felelősség terheli, azaz büntetőeljárás indulhat ellene.

Summa summarum: a kartellezés nem egy misztikus valami. Cégek összejátszásáról van szó, aminek eredményeként sérül a piaci verseny és drágábbak az állami beszerzések. A http://gvh.transparency.hu/ aloldalunkon lehet versenytörvényt be nem tartó cégeket nézegetni:)

Válságmenedzsment

A Transparency-nél töltött életem legnehezebb két napján vagyok túl. Nem tudom megítélni, kívülről mi látszott, mindenesetre azt le tudom írni, belül mennyi dilemma kísér egy ilyen szintű megmozdulást.

A tények egyszerűek: adott egy miniszter-jelölt, aki olyan céget vezetett, amelyik kartellezett. Ezt a Versenytanács és a bíróság is megállapította, feketén-fehéren. A TI szerint pedig közfeladatot olyan ember lásson el, aki feddhetetlen.

Mindemellett adott a magyar valóság, ami nagyban árnyalja az ügyet. Először is, mit jelent itthon az, hogy feddhetetlen? Hogy nincs nem bejelentett takarítónője, mint Svédországban? Vagy hogy minden adóját mindig pontosan befizette, mint Amerikában? Magyarországon nem ilyen magasak a társadalom etikai elvárásai, ami nem jó, de hasznos ezzel szembenézni. Így nálunk alacsonyabb a léc: ne legyen a személy, vagy az irányítása alatt álló cég mögött jogerős elmarasztaló ítélet.

Vajon hány politikus ül a parlamentben és önkormányzati képviselőtestületekben, akiket nem marasztalt el a bíróság, de nem azért mert olyan etikusak lennének, hanem azért, mert nem jók a jogszabályaink és nem elég hatékonyak a bűnüldöző szerveink? Ha a pártfinanszírozási szabályok betarthatatlanságát nézem, akkor rengeteg. A Versenyhivatal viszont hatékony, így, aki kartellezik, nagyobb eséllyel bukik le, mint aki elintézi, hogy a pártközeli cég nyerje a közbeszerzést. Demokratikus intézményrendszerünk működési hiányosságainak következményeként tehát könnyen lehet, hogy olyan személy ellen lépünk fel, aki remekül végezné a munkáját, mások ellen pedig nem tudunk fellépni.

Másik dilemma, hogy beleszóljon-e a TI a napi politikai ügyekbe? Hiszen nem ez a feladatunk. A német TI aztán soha nem szólal fel egyedi esetekben, de amikor Schröder a kormányfői székből rögtön ahhoz a Gazpromhoz szerződött, amellyel előzőleg állami megrendelésekről tárgyalt, ők sem tudtak csöndben maradni. Most mi is valahogy így éreztünk: a köz érdekében nem mehetünk el szó nélkül a fenti konfliktus mellett.

A fenti dilemmák számbavétele után úgy döntöttünk: megszólalunk. Levelet írtunk a minsizterelnöknek, és másnap a minsizter-jelölt visszalépett. Komoly kétségeim vannak afelől, hogy ha a minsizterelnök vagy a miniszter-jelölt valamelyik párt elkötelezettje, akkor is megtörtént volna-e a visszalépés. Attól tartok, nem.

Éppen ezért rendkívül előremutató magatartásnak tartom mindkettőjük részéről, hogy az ország érdekében igyekeznek magasra tenni a vezető tisztségviselőkre vonatkozó elvárások mércéjét.

Who wants to be a prime minister?

Ez a játék a Legyen Ön is milliomos angol megfelelőjéból származik. 2004-ben hallottam róla először, amikor Timi barátnőm Londonban dolgozott a BBC-nél, és Medgyessy távozása után a BBC magyar adása ezen törte a fejét, rendületlenül, egy csapatként. Akkor a versenyt viszonylag rövid idő alatt Gyurcsány nyerte. A mostani küzdelem kicsit komplikáltabbnak és hosszabbnak tűnik, minden egyes nappal elősegítve a mindenféle típusú válság, úgymint pénzügyi, gazdasági és társadalmi mélyülését.
Takács János régi együttműködő partnerünk, a Svéd Kereskedelmi Kamara elnökeként a héten épp a vendégei voltunk. A többi jelölt korrupció elleni elkötelezettségéről nem sok információnk van.
Akárki is vállalja majd ezt a nemes feladatot, egy biztos: strukturális reformok nélkül nem lehet megúszni. Amennyiben pedig a strukturális reformok a kormányzati költések faragását célozzák meg, az akár automatikusan csökkentheti a korrupció mértékét, ezt Ádám (Bujdosó, Oriens elemzője) számításai is bizonyítják.
Vegyük a CPI-t, azaz, a Korrupció érzékelési indexet. Ez az a ranglista, amit évente megjelentet a TI, és Magyarország helye nem bír a hibahatáron túl mozdulni az utóbbi nyolc évben. A környező országok közben javulnak. A CPI egy összetett index, az alapján kapják az országok 0-tól 10-ig a pontokat, hogy a különböző, demokrácia-fejlettséget, gazdasági élet szabadságát, valamint korrupció mértékét mérő nemzetközi rangsorokat összesítik, és kiegészítik befektetők és országelemzők véleményével. Ádám egy regresszió analízist készített, azaz, megnézte, hogy a sok adat közül, amiből a CPI összeáll, melyek a legfontosabb tényezők, és hármat azonosított: az ország jövedelme, az üzletvitel egyszerűsége és a kormányzat hatékonysága.
Mindezek után megnézte, hogy mekkora lenne a korrupciós indexünk ha csak az egyes fenti fontos tényezőket vennénk figyelembe. Arra jutott, hogy ha csak az ország jövedelme és az üzletvitel egyszerűsége alapján számolnák a CPI-t, akkor ugyanúgy 5.1 pont körül lenne, mint 2008-ban. Viszont, ha megnézzük, hogy mennyit költünk a kormányra, akkor sokkal kisebbnek kellene lennie a korrupciónak, akár 7,1 pontot is elérhetnénk ennyi ráfordítással (10 a legtisztább országoknak jár).
Tehát, a kormányra költött adóforintokat nem hatékonyan használjuk fel. Ilyenkor két út lehetséges: csökkenteni a kormányzati kiadásokat, vagy megtartani ezt a szintet, de sokkal hatékonyabbá varázsolni. Mindkét megoldás csakis szerkezeti átalakításokkal valósítható meg, amihez 2/3-os törvények kellenek. Namármost egy olyan parlamentben, ahol az államfő és a pártok közötti diplomáciai konfliktus abban nyilvánul meg, hogy nem választanak főbírót, teljes káoszt okozva az amúgy is hatalmas reformokra szoruló igazságszolgáltatásban, nehéz elképzelni, hogy majd éppen a sok szavazóvesztéssel járó változások ügyében jutna politikusaink eszébe, hogy egy országot vezetnek, és nem napi politikai csatákra szavazták be őket a parlamentbe.
Akármelyik párt is kerüljön hatalomra, egy biztos: ha a válságot el akarja kerülni, gyors és jelentős reformokra van szükség. Csak bízni tudok abban, hogy megértik: az átláthatóság és a korrupciómentes közélet ezen reformok elengedhetetlen tartozéka.
Ha szükséges, szívesen elmagyarázzuk részletesen is.

abban csúcsosodik ki, hogy nem

Tanulságok

Az utat San Franciscoban zártuk, ahol újra összegyűlt az egész csapat. Jártunk Sacramentoban, onnan irányítja Arnold Schwarzenegger Kalifornia államot, sajnos épp Németországban volt akkoriban. Az utolsó napon megérkeztek a programszervezők Washingtonból, és kikérdeztek minket a tapasztalatainkról. A beszélgetés legérdekesebb része számomra az volt, hogy kit mi lepett meg az út során.

Engem, és sokan másokat is a társadalmi részvétel magas szintje. Az iskolástól a nyugdíjasig rengeteg ember önkénteskedik, aktívan vesz részt abban hogy jobbá, élhetőbbé tegye a környezetét. Nem a pénz az elsődleges szempont, hanem az, hogy tudják: rajtunk, állampolgárokon is múlik, milyen államban élünk.

Másokat az lepett meg, hogy minden olyan nagy. Általános csodálkozást keltett a mínusz fokokban is rengeteg jéggel szervírozott és állandóan utántöltött víz, ehhez nehezen tudtunk hozzászokni. Volt, akit a média hatalma lepett meg, az ő országában elképzelhetetlen lett volna, hogy egy frissen beiktatott elnököt az elejétől kezdve folyamatosan kritizáljon a média.

A meglepetéseken túl, a legnagyobb élmény mindannyiunk számára az volt, hogy így tizennyolcan remekül kijöttünk egymással. Mindezek után itthon kicsit nehezen megy a beilleszkedés a mindennapokba, de mivel a TI-ban mindig történik valami, unatkozni legalább nem unatkozom.

Omaha

Ez az a város, amiről senki nem hallott még, vagy aki igen, az is azt mondta, ott bizony semmi nincs. Én pedig az egész út elejétől fogva tudtam, hogy egyszer csak eljön a pillanat, amikor Omahaba repülök.

A program úgy épül fel, hogy egy adott ponton háromfelé oszlik a csapat, és mindenki az érdeklődésének megfelelő helyre megy. Minket nem nagyon kérdeztek, de azt hiszem, egyikünk sem Omahat választotta volna, miközben a többiek Salt Lake City-ben és Seattle-ben vannak. Mulatott is ötünkön mindenki, mi voltunk a csapat szerencsétlenei, akik mennek a nagyon hideg Nebraska államba, ahol ugyebár semmi nincs.

Azt kell mondjam, kellemes csalódás ez a hely. Nagynak nem nagy, 400 000 lakosa van, és tényleg nagggyyyyon hideg van. Viszont rengeteg nemzetközi vállalatnak itt van a székhelye, a kereskedelmi kamara szerint azért, mert híresen etikus üzleti környezetről van szó. Ide valósi, és itt is lakik Warren Buffet, aki a világ leggazdagabb embere. Normális, szolid ház, semmi hivalkodás. A szerénység egyébként az egész városra jellemző, mindenki, akinek sok pénze van, igyekszik valahogy befektetni a közösségbe, hogy minél kellemessebb hely legyen a város. Ennek megfelelően tele vannak művészeti központokkal, sportlétesítményekkel, éttermekkel, zenekarokkal. Az egész mentalitás meglehetősen furcsa számunkra.

Kaneko japán kerámiaművész, Omahában él

Itt van a Gallup Organization is, folyóra néző kiváló irodaházzal. Ők az örök optimisták, a pozitív pszichológia tanait alkalmazva az ember erősségeire koncentrálva adnak szervezetfejlesztési tanácsokat és persze, készítik az egész világra kiterjedő közvéleménykutatásokat. Finanszírozási alapelveik nagyon hasonlítanak a mienkhez: ha valakinek érdeke fűződik egy kutatáshoz, nem támogathatja, mert veszélyben az eredmények objektivitása.

Sok tartalmas megbeszélésünk volt üzletemberekkel, kutatókkal, egyetemi tanárokkal üzleti etikáról, illetve hogy annak hiánya milyen veszélyekkel járhat. Mindezt a bőrünkön is tapasztaljuk, a pénzügyi és gazdasági válság óta. Omahát a válság nem annyira érinti, a Gallup most vesz majd fel 200 embert, a kereskedelmi kamara sem retteg, hogy a tagjai csődbe mennének. Szerencséjüket nem isteni kegynek, hanem az üzleti közösség magas etikai sztenderdjeinek tudják be.

A programnak az is része, hogy egy adott este egy amerikai család vendégül lát minket, ezt hívják úgy: "home hospitality". A családot érdeklik a külföldiek (lesz miből meríteniük, Bassirou Szenegálból, Stacy Barbados-ról, Srdjan Boszniából, Rafat Palesztinából és én), ezért szívesen látnak minket holnap este vacsorára. Ma pedig nagyon hideg volt, nem volt kedvünk kimozdulni, viszont a szállás apartmanos, így nálam volt a home hospitality, borsóleves és a Berna-féle almás pulyka kíséretében.

Holnap szombat, ami szabadnap. A fő attrakció valószínűleg az lesz, hogy Bassirout elvisszük szánkózni, mert ma látott életében először havat:)