Omaha

Ez az a város, amiről senki nem hallott még, vagy aki igen, az is azt mondta, ott bizony semmi nincs. Én pedig az egész út elejétől fogva tudtam, hogy egyszer csak eljön a pillanat, amikor Omahaba repülök.

A program úgy épül fel, hogy egy adott ponton háromfelé oszlik a csapat, és mindenki az érdeklődésének megfelelő helyre megy. Minket nem nagyon kérdeztek, de azt hiszem, egyikünk sem Omahat választotta volna, miközben a többiek Salt Lake City-ben és Seattle-ben vannak. Mulatott is ötünkön mindenki, mi voltunk a csapat szerencsétlenei, akik mennek a nagyon hideg Nebraska államba, ahol ugyebár semmi nincs.

Azt kell mondjam, kellemes csalódás ez a hely. Nagynak nem nagy, 400 000 lakosa van, és tényleg nagggyyyyon hideg van. Viszont rengeteg nemzetközi vállalatnak itt van a székhelye, a kereskedelmi kamara szerint azért, mert híresen etikus üzleti környezetről van szó. Ide valósi, és itt is lakik Warren Buffet, aki a világ leggazdagabb embere. Normális, szolid ház, semmi hivalkodás. A szerénység egyébként az egész városra jellemző, mindenki, akinek sok pénze van, igyekszik valahogy befektetni a közösségbe, hogy minél kellemessebb hely legyen a város. Ennek megfelelően tele vannak művészeti központokkal, sportlétesítményekkel, éttermekkel, zenekarokkal. Az egész mentalitás meglehetősen furcsa számunkra.

Kaneko japán kerámiaművész, Omahában él

Itt van a Gallup Organization is, folyóra néző kiváló irodaházzal. Ők az örök optimisták, a pozitív pszichológia tanait alkalmazva az ember erősségeire koncentrálva adnak szervezetfejlesztési tanácsokat és persze, készítik az egész világra kiterjedő közvéleménykutatásokat. Finanszírozási alapelveik nagyon hasonlítanak a mienkhez: ha valakinek érdeke fűződik egy kutatáshoz, nem támogathatja, mert veszélyben az eredmények objektivitása.

Sok tartalmas megbeszélésünk volt üzletemberekkel, kutatókkal, egyetemi tanárokkal üzleti etikáról, illetve hogy annak hiánya milyen veszélyekkel járhat. Mindezt a bőrünkön is tapasztaljuk, a pénzügyi és gazdasági válság óta. Omahát a válság nem annyira érinti, a Gallup most vesz majd fel 200 embert, a kereskedelmi kamara sem retteg, hogy a tagjai csődbe mennének. Szerencséjüket nem isteni kegynek, hanem az üzleti közösség magas etikai sztenderdjeinek tudják be.

A programnak az is része, hogy egy adott este egy amerikai család vendégül lát minket, ezt hívják úgy: "home hospitality". A családot érdeklik a külföldiek (lesz miből meríteniük, Bassirou Szenegálból, Stacy Barbados-ról, Srdjan Boszniából, Rafat Palesztinából és én), ezért szívesen látnak minket holnap este vacsorára. Ma pedig nagyon hideg volt, nem volt kedvünk kimozdulni, viszont a szállás apartmanos, így nálam volt a home hospitality, borsóleves és a Berna-féle almás pulyka kíséretében.

Holnap szombat, ami szabadnap. A fő attrakció valószínűleg az lesz, hogy Bassirout elvisszük szánkózni, mert ma látott életében először havat:)