2009. február 15., vasárnap

Civil-izáció

Tegnap voltunk színházban, ez is a program része. Abraham Lincoln életéről szólt a darab, abban a Ford Színházban játszották, ahol lelőtték őt. A színházban a jegyszedők "Volunteer" azaz önkéntes kitűzőt viseltek. Tehát, ők olyan emberek, jellemzően idősebbek, akik szeretik a színházat, szívesen néznek darabokat, és szívesen segítik a Ford Színház munkáját.

Az, hogy én itt vagyok, szintén nagymértékben köszönhető az ország különböző államaiban élő polgárok önkéntes munkájának. A látogatásom célja, hogy megismerjem hogy számonkérhetőség és átláthatóság terén milyen gyakorlatokat alkalmaznak a világnak ezen a részén. A program főfelelőse a Külügyminisztérium, ahol a köztisztviselőknek nincs nagy rálátásuk arra, hogy pl. Kentucky-ban hogyan akadályozzák meg a szavazatvásárlásokat. Éppen ezért minden államban kapcsolatot tartanak egy civil szervezettel, amelyik összegyűjti az információt arról, hogy náluk kik a jó előadók, milyen érdekes gyakorlatok, intézmények működnek.


www.freefoto.com

A fenti szervezetek klasszikus alulról jövő kezdeményezések. Az állampolgárok úgy gondolják, hogy van kedvük megismerkedni más országokból jövő emberekkel, megvitatják, hogy kinél mi működik jól. Persze az még nem elég, hogy Uncle Joe (Józsi bácsi) szívesen megmutatja, hogy adnak ki visszaélésmentesen építési engedélyeket, valahogy erről a Külügyminisztérumnak is tudnia kell. Éppen ezért Uncle Joe, és a többiek, akik szintén úgy érzik, érdekes lehet, amit tesznek, létrehoznak egy civil szervezetet. Fizetnek tagdíjat, meggyőzik a környék cégeit, hogy támogassák az egyesületüket, pályáznak, és így összejön annyi pénz, hogy működtessenek egy kis irodát. Csütörtökön a seattle-i iroda egyik alkalmazottjával ebédeltem, tőle tudom mindezt.

Az iroda aztán összegyűjti azokat, akik szívesen áldozzák idejüket a külföldiekre. Egyrészt szakemberekről van szó, akik a cégüknél, hivalaukban vagy kutatóintézetüknél alkalmazott gyakorlatot osztják meg velünk, másrészt hétköznapi emberekről. Az utóbbiak vacsorára látnak minket vendégül otthonukban, lehetnek idősek fiatalok, gyerekesek, egyedülállók, néha elhívják a szomszédokat is, hogy még érdekesebb legyen.

Mindezért senki nem kap pénzt, azért teszik, mert hisznek abban, hogy a kommunikáció, a diplomácia minden felet gazdagítja, érdekesebbé, nyitottabbá teszi. We believe in diplomacy - mondta az Obama adminsiztráció új külügyminiszter-helyettese azon a bizonyos csütörtöki ebéden. És tényleg, úgy tűnik, nem csak a Fehér Házban, hanem sok más helyen is hisznek a diplomáciában.

Nincsenek megjegyzések: