Etikai tanácsadás

Ez Magyarországon még nem létezik, bár az Európa Tanács GRECO nevű csoportja sok éve kritizál minket érte. A lényege az lenne, hogy egyes, a közszolgálati léttel összefüggő etikai kérdésekben van kihez fordulni, ha dilemma merülne fel azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes magatartás. Már ha egyáltalán felmerülne valakiben dilemma...

Az amerikai rendszer nem a legtökéletesebb a nemzetközi gyakorlatban, de a lényeget jól összefoglalja. Létezik egy etikai kódex, amiben a végrehajtó hatalomban dolgozók magatartásformáit szabályozzák. Az etikai kódexekben tipikusan tárgyalt területek, hogy milyen összegű ajándékot fogadhat el a közszféra alkalmazottja, milyen mellékállású tevékenységeket végezhet, ezért mekkora jövedelmet kaphat, összeférhetetlenségi helyzetek, munkahely utáni korlátozások.

Mondok egy példát. Legyek minisztériumi alkalmazott, és az a feladatom, hogy egy hazánkba települő autógyárral kidolgozom a szerződés részleteit. Köztisztviselőként az kell, hogy lebegjen a szemem előtt, hogy minél kevesebb kedvezményt adjak a cégnek, és minél több kötelezettséget rójak rá. A cég vezetője látja, milyen jó munkaerő vagyok, és állást ajánl náluk. Mit tegyek? Elmenjek az interjúra? Megmondjam a főnökömnek? Ha elfogadom az állást, ami egy hónap múlva esedékes, vajon ugyanúgy csak az ország érdekeit fogom nézni a szerződés kidolgozásakor? Valószínűleg, nem. Ki mondja meg, mit tegyek?

Ha az ember tisztességesen végzi a munkáját, sok ilyen helyzet felmerülhet, és jó, ha egységes ezek megoldása. Szövetségi szinten itt erre azt a megoldást találták ki, hogy minden minisztériumban és közintézményben van egy etikai tanácsadó, akihez a munkatársak bizalommal fordulhatnak. Nem ellenőr, nem felügyelő, nem közellenség, hanem abban segít, hogy a közszféra dolgozói a lehető legjobban végezzék munkájukat. Mindemellett létrehoztak egy Kormányzati Etikai Hivatalt (Office of Government Ethics), aminek az a feladata, hogy egységes útmutatást adjon az etikai kódex értelmezéséről.

Nálunk vannak helyzeteket, amikre nincs szabály (ilyen a fenti, ún. "forgóajtó jelenség"), de például arra nézve van, hogy milyen egyéb állást tölthetek be. Ha olyan témában tartok előadást egy konferencián, amivel munkaidőmben is foglalkozom, nem fogadhatok el érte pénzt. De mi van, ha egy hosszas előadás-sorozatra kérnek fel egy egyetemen, vagy egy cégnél? Itt már sokféleképpen értelmezhető a jogszabály, és nem egységes az alkalmazás. Így aztán az egyik minisztériumban elnézhetik, hogy az unokatestvérem Bt-jén keresztül számlázzak az extra munkáért, a másikban viszont megtiltják, hogy ilyen üzletbe belemenjek (bízom benne, hogy van erre is példa).

Az etikai tanácsadó arra való hogy ezeket a kérdéseket megválaszolja. Ehhez azonban meg kell érteni, hogy nem baj, ha vannak etikai dilemmáim. Sőt, normális munkafolyamatok mellett ez teljesen természetes! Ha már kételkedem, az azt jelenti, hogy szeretném tisztességesen, és jól végezni a munkámat.

Nem tudom, mikorra lesz olyan vezetés Magyarországon, amelyiknek elhiszik a közszféra dolgozói, hogy fontosak számukra az etikai szabályok, és azokat maguk is betartják. A felső szint példamutatása nélkül a rendszer a saját karikatúrájává fog válni, és többet árt majd, mind használ.