Kampányfinanszírozás

Pénteken a Federal Elections Commission nevű szervezetnél voltunk, ők felügyelik az elnökválasztások tisztaságát. A kampányok finanszírozása másképp zajlik, mint nálunk, cégek nem adhatnak pénzt, csak magánemberek, és minden hozzájárulásnak van egy felső határa. Mindemellett a kampányköltéseknek is van felső határa. Az kampányra összeszedett pénz nyilvános, az is beazonosítható, hogy ki mennyit adott. Sőt a jelöltnek kifejezetten kötelessége folyamatosan frissíteni az adatbázisát, minél közelebb vagyunk a választásokhoz, annál sűrűbben.

Magyar szemmel nézve az első automatikus kérdés az, hogy mi van, ha valaki nem vallja be, hogy hozzájárult egy jelölt kampányához? Például a kertjében barbacue-t tart, amire meghív egy-két politikust is. A hivatalos válasz erre az volt, hogy ilyenkor az ellenzék és a sajtó árgus szemekkel figyel, és ha nem találnak egy kampányeseményt szervezőt a donorok listáján, akkor abból azonnal hír lesz és visszaüthet.

Én annyira nem hiszek a hivatalos magyarázatokban, de nagyjából ugyanezt erősítette meg Eileen is, aki az egyik kísérőnk. Mindenesetre, tökéletes kampányfinaszírozási rendszer nincs, itt sem megy minden zökkenőmentesen. Barack Obama a múlt héten fogadtatott el a Congress-szel egy 787 milliárdos gazdasági mentőcsomagot, és a hétvégi Washington Postban már azt olvastam, hogy a republikánusok szerint ebből 25 md közvetve olyan cégeknek kedvez (tipikusan járműgyártásban érintettek), amelyek valamilyen módon az Obama-szavazó államokban fontosak. Itt cégek nem adhatnak pénzt kampányra,, meg pártoknak, magyarul tehát, Obama gazdsági mentőakciója keretében olyan cégeket részesít előnyben, amelyek az ő szavazóbázisának adnak munkát.