Ezért minden tiszteletem azoké az embereké, akik a fenti filozófia szerint segítenek, azaz, ha idejük engedi, a munka típusától függetlenül, bármiben részt vesznek. Gergő (Böszörményi) például abszolúte ilyen, a pártfinanszírozásos tanulmánytól a maratoni futásig mindenre kapható, a héten a költöztetésben is besegített.
Már írtam, hogy lett egy irodánk, a Független Médiaközpont mellett, a Vas utcában, Ili (Móricz) segítségével. És most, hogy már van irodánk, átszállítottunk minden Transparency-vel kapcsolatos dolgot a lakásomból; ez főleg könyvek pakolását jelentette. Szerencsére elég kiterjedt és megértő a baráti társaságom, így kedden ötkor szépen fel is vonultak jópáran. Én késtem, mert kicsit elhúzódott a Hungarian Business Leaders Forum munkacsoportjának ülése, ahol az átláthatósági megállapodások magyarországi bevezetéséről gondolkodtunk.
Mintegy fél óra alatt lepakoltuk a könyveket Petya kisbuszába, és elindultunk a Kálvin tértől a Vas utcába. Csodálkoztam is, hogy milyen flottul megy minden, amikor egyszer csak lefulladt az autó, és aztán se kép, se hang, még az elakadásjelző sem működött. Mindez a Rákóczi úton, a buszsávban, este hat körül, nyilván nagy sikert arattunk. A káoszban egyszerre tolta mindenki a kocsit, szerencsére viszonylag hamar feltűnt, hogy a nagy lelkesedésben senki nem ült a volánhoz. Végül a motorháztetőt sikerült kinyitni, Matyi megpiszkált valamit, attól tartok meg is rázta az áram, és Gergő beindította a motort. Innen már, ment, mint a karikacsapás, felcipeltük a halom könyvet az elsőre, és végérvényesen szétválasztottam a magánéletemet és a munkahelyemet.
Ezúton is köszönet Andinak, Dettinek, Esztinek, Gergőnek, Istvánnak, Matyinak, Petyának és Zsoltnak, és egyúttal üzenem mindenkinek, hogy ezek a legmaradandóbb élmények, ezért érdemes néha kitekinteni a sok tudomány mögül:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése