2008. november 20., csütörtök

Igazságszolgák

A héten részt vettem a kisebb helyi bíróságok vezetőinek tartott képzésen, a Bíróképző Akadémián. A szemináriumot Hack Péter tartotta, aki az én fejembe is végtelen türelemmel ülteti át a hazai igazságszolgáltatási rendszerről szóló tudását.

A Bíróképző Akadémia feladata többek között az, hogy a bírák számára különböző továbbképzéseket szervezzen. A bírák ismereteinek aktualizálása kulcskérdés, hiszen a jogszabályok, a társadalmi és üzleti környezet ismerete nélkül lehetetlen felelős döntéseket hozni. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen felgyorsult életünkben rengeteg dolog változik, és mindezt követniük kell. A Legfelsőbb Bíróság 2007 márciusában kért fel bennünket arra, hogy működjünk együtt az Akadémiával, és tartsunk kurzusokat a korrupcióról.

Örültünk a felkérésnek, de rögtön felmerült számos dilemma: vajon a korrupciós esetek (tipikusan vesztegetés) könnyebb megítéléséhez szükséges tananyagot adjuk át, vagy inkább a bírói függetlenségre koncentráljunk? És ki írja a tananyagot? Mert az igény ugyan valós, de pénz sajnos nincs tananyagfejlesztésre. Úgy döntöttünk, lépésről lépesre haladunk, először a bírói függetlenségről, a bírói hivatással járó korrupciós kockázatokról tartunk képzést, és meglátjuk, milyen a fogadtatás, és a tapasztalatok alapján alakítjuk át a tematikát.

Kedden láthattam a fogadtatást: számomra meglepő volt a bírák aktivitása. Hack Péter szórakoztató, és ugyanakkor kemény kritikákat tartalmazó előadása nagyon hamar vitát generált, és tanulságos volt látni, hogy a szervezeti problémák, jogszabályi hiányosságok miként jelennek meg a bírák mindennapi életében.

Borzasztó frusztráló például, hogy a statisztika szerint nem elég szigorúak a bírák, hiszen az évi kb. (mindösszesen) 350 vesztegetési ügy a legritkább esetben végződik szabadságvesztéssel. De azt már nem szoktuk látni kívülről, hogy az ügyek nagy része "bon-bon típusú", azaz, nem a nagy botrányokról van szó. Mindemellett azt sem tudjuk, vajon mennyi bizonyítékot tudnak a nyomozó hatóságok a bírák elé tárni, márpedig felelősen csak akkor lehet szigorúan dönteni, ha a tényállás kellően bizonyított. A nyomozó hatóságok nem járnak túl jól a korrupciós ügyek felderítésével: drága és hosszadalmas, nem jutalom-barát tevékenység, nem beszélve a politikai befolyás kockázatáról. Más típusú ügyek felderítésével gyorsabban lehet jóval látványosabb eredményeket elérni. .

Igaziból még csak korrupciós ügy sem kell ahhoz, hogy a bírák a mindennapi életben dilemmák elé kerüljenek. Vajon lehet-e egy bírónak ügyvéd a házastársa? Főleg kisebb településeken, ahol mindenki ismer mindenkit. Hogyan tud majd nem részrehajlóan ítélkezni a felesége/férje ügyfele felett? Kedden megtudtam, hogy volt olyan bíró, aki azt az ortodox nézetet vallotta, hogy bírónak bizony ne legyen ügyvéd a házastársa, hogy az összeférhetetlen helyzetek teljesen kiküszöbölhetők legyenek.

És mit tegyen akkor a bírósági vezető, ha a kollegája gyereke bíró szeretne lenni, de nem ő a legjobb jelentkező? Hogyan kommunikálja mindezt a kollegával? És mi van, ha a gyerek a legjobb? Nem azt fogja gondolni az egész város, hogy azért vették fel, mert a kollega fia/lánya? Létezik vajon olyan módszer, amely ezeket a kockázatokat kiküszöböli? Megnyugtatásul mondom, hogy persze, létezik, és a felvételi rendszer hazánkban is az egységes kritériumok és átlátható, mérhető versenyeztetés felé halad, de még sok javítanivaló van rajta. Például érdemes lenne végiggondolni, hogy a pszichológiai vizsgálaton valóban az amerikai tengerészgyalogosok számára készített tesztet kell-e leendő bírák esetében használni, vagy más típusú személyiségek alkalmasak tengerészgyalogosnak és mások bírónak. Szintén javasoljuk, hogy a versenyfelvételi eredménye kösse a bírói vezetőket, ne csak javaslat legyen számukra. És azt is nagyon támogatnánk, ha a felvételi döntésbe külső, civil szakértőket is bevonnának, hiszen így hitelesebbé válik a döntéshozatali folyamat, és senki nem kérdőjelezi meg, hogy valóban a legjobbakat vették fel bíráknak - még ha az illető a kollega gyereke is.

A hazai igazságszolgáltatási rendszer sok tekintetben változásra szorul, és a reformok végrehajtásában rendkívül fontos szerepe lesz a leendő főbírónak. Tavasszal az államfő Baka Andrást jelölte erre a posztra. A Parlament nem szavazott neki bizalmat, annak ellenére, hogy programjával kapcsolatban nem merült fel kritika. A héten bejelentett új jelölt, Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke. Programját még nem ismerem, de annak örülök, hogy nők is esélyesek lehetnek ilyen magas pozícióra hazánkban.

Szervezetünk a bíróképzésen kívül konzultációs folyamatok révén igyekszik elősegíteni az igazságszolgáltatásban szükséges reformok megvalósítását. A reformelképzelésekről folytatott magas szintű kerekasztal beszélgetés anyagai itt olvashatók.

Nincsenek megjegyzések: