Tiszta verseny, rendes üzlet

A hét a GVH-projekt lázában telik. A GVH-projekt arról szól, hogy létrehozunk egy adatbázist, amiben a Gazdasági Versenyhivatal döntéseit dolgozzuk fel. A cél az, hogy egy-egy cég piaci magatartása könnyen nyomon követhető legyen. Tehát beírom a keresőbe, hogy Nagyonnagyáruház Kft. és a program megmondja, hogy ez a cég az utóbbi években hányszor téveszette meg a fogyasztókat, keveredett-e kartell-ügybe, esetleg visszaélt-e erőfölényével. Azt is kiírja majd a masina, hogy mennyi bírságot kellett fizetnie, és azt is, ha a Versenytanács döntését a bíróság felülbírálta.
Most abban a fázisban vagyunk, amikor hosszas előkészítés után Juditék (Gimesi, a szoftverfejlesztő cég) elkészítették az adatbáziskezelő programot és Nórival (Stum) és Zsófival (Perczel) teszteljük a működését. Zsófi és Nóri jogászok, én meg közgazdász, a legnagyobb különbség közöttünk az, hogy míg ők igen precízek (pláne a terminológiában!), addig én az eredményekre koncentrálok, és a részleteket nagyvonalúan elfelejtem. Judit pedig mindhármunk javaslatai alapján alakítja óráról órára a szoftvert, nem irigylem érte.
És egy halom kérdés felmerül, még így a legvégén is: vajon, ha az eset leírásából egyértelműen kiderül, hogy valami nagyon nem stimmelt, de nem sikerült a jogsértést bizonyítani, akkor mit ikszeljünk az adatbázisban? Történt vagy nem történt jogsértés? És mi van, ha valaki megtévesztette a fogyasztókat, például egy bank túlságosan apró betűvel közölt fontos információkat egy hotelkonstrukcióról, de azonnal felhagyott ezzel a gyakorlatával, így nem büntették meg? Az ilyen esetekre hoztuk létre az egyéb kategóriát, hiszen nem mondhatjuk, hogy az adott ügyben a tiszta verseny feltételeit tiszteletben tartották volna, de azt sem, hogy megsértették volna a törvényt.
A versenyhivatali eljárások érdekesek, szeretjük olvasgatni a dokumentumokat, és bízunk benne, hogy az adatbázis nem csak a GVH-nak, hanem kutatóknak és nem utolsó sorban az üzleti élet szereplőinek is hasznos lesz.